Baby Chameleon

- a Chameleon család blogja -

Mit kívánhat a szülő a gyerekének?

2017. május 17. 12:53 - Daddy Chameleon

Kezdjük egy marha nagy közhellyel: minden szülő mindig a legjobbat akarja a gyerekének. Legyen akár újszülött, tipegő-totyogó kisember, vagy akár „mindent jobban tudó” kamasz. De még a harminc feletti gyerekünk is mindig csak jót akarunk majd – feltételezem.

Mindig mindent megteszünk értük, mindig mindent meg akarunk adni nekik. Persze, mindig az életkoruknak megfelelően, s nyilván, mindig a képességeinkhez-lehetőségeinkhez képest. Így, azt hiszem, mind a fentiekkel, mind majd a következőkkel akkor is egyet fogsz érteni, ha csak tervben van valamikor, hogy szülő légy. Úgy szint, akkor is, ha már kirepültek a csimoták a családi fészekből. Nézzük hát: mi jót kívánhatunk a gyermekeinknek!

1. Egészség

Még csak az oltások után láttam igazán fájdalmasan sírni a lányom, illetve, egyszer volt egy kis hőemelkedése, mikor elkezdődött a fogzása. Szóval, igazán beteg még nem is volt. De már ez is elég volt ahhoz, hogy, ha csak rövid időre is, de rám üljön az a tehetetlenség, ami hosszú távon biztosan felőröli az embert. Azonnal tudtam, láttam, éreztem, hogy a gyermekeink egészsége valami olyan elementáris szükséglet számunka, szülők számára, mint a levegő, vagy, mint egy falat kenyér.

Így hát kívánok a gyermekemnek egészséget!

baby_chameleon_kivansag_dzsinn_teglalap_k.png

(Rajz: Daddy Chameleon) :)

2. Kiegyensúlyozott gyermekkor

Fú, hosszú beszélgetések forrása lehet ez, de megpróbálom röviden összefoglalni.

Verseny. Teljesítmény. Győzelem. Megfelelések. Tanulás. Karrier. Szenvtelenség. Irigység. Hazugságok. Csupa olyan dolgok, amivel a kicsik már akár óvodás korban találkozhatnak. Persze, nem úgy, mint mi a munkahelyünkön vagy a különböző második-harmadik diplomáink megszerzése során. De ugye, milyen könnyű elképzelni ilyen helyzeteket akár csak egy játék közben is?

Mindezek nagy hatással, nagy negatív hatással vannak a még tiszta, őszinte kis gondolatokra és érzelmekre. Kilép életük folyama a jól megszokott mederből. Megtanulnak hazudni, bizalmatlanok lesznek. Vagy stresszesek, lelki betegek.

Ennek elkerülése, de legalábbis  kitolása érdekében kívánok hosszú és kiegyensúlyozott gyermekkort!

3. Megbocsátás

Elsősorban nekünk, a hibáinkért. Emberként, gyarló emberként, keményen dolgozó emberként és úgy általában, tökéletlen szülőként hibákat követünk el. Ez lehet akár csak az, hogy nem kapcsoljuk ki mindig azt a fránya TV-t, mert így nyerünk 20 viszonylag nyugodt percet. Lehet, hogy mi szólunk kicsit erősebben a párunkhoz, mert éppen … kicsit kevésbé lett folyós a tükörtojás sárgája, mint ahogyan szeretjük. De lehet az is, hogy épp az első önálló lépésekről maradunk le, mert a munka fontosabb.

Vagy,az is lehet, hogy nem tart minket elég jónak, erősnek, mert mondjuk a szomszéd Pistike a szülinapjára jetskyt kapott, ő meg biciklit. És ennél komolyabb is lehet a helyzet. Mert, mondjuk, nem mer nekünk szólni, ha bajba került. Mert nem volt időnk (vagy képességünk, vagy szándékunk) egy olyan kapcsolatot kialakítani vele, hogy meglegyen a bizalom.

És, bár ígérem, hogy a képességeimhez mérten mindent megteszek, hogy neki könnyebb legyen, kívánom, hogy bocsássa meg, ha majd hibázok.

4. Célok

Célok nélkül élni: értelmetlen élet. Legyen az akár csak egy kicsi, hétköznapi dolog, de lehet akár világmegváltó gondolat is. Lehet csak egy aktuális vizsga, vagy egy állás megszerzése. Sőt, gyerekként még az is lehet cél, hogy örömet okozzunk a szüleinknek, vagy, hogy megkaphassuk „azt a bizonyos játékot”. Addig, amíg van miért felkelni reggel, addig fel fogunk kelni és tenni, tevékenykedni fogunk.

Ha pedig igazán fontos a célunk, akkor a teendőinket szenvedéllyel, beleéléssel, megéléssel fogjuk tudni csinálni. Ami legalább ugyanilyen fontos. Ez által értelmesen és tartalmasan fognak telni a mindennapok és nem fogunk egyszer csak arra ébredni, hogy az élet elment mellettünk. Mert, hogy egyszer az utunk végére érünk, az biztos.

Kívánom, hogy tudjon kitűzni fontos célokat az életében, és, hogy meg is tudja valósítani azokat!

5. Társ

Akár házasságban, akár azon kívül, fontosnak tartom, hogy mindenki találja meg azt a felét, azt a társát, aki mellett boldogabb és kiegyensúlyozottabb lehet, mint egyedül, vagy, mint általában másokkal.

Elvégre, mint tudjuk, az ember társas lény. És a falat is jobb ízű, hogyha más is eszik, igaz? Arról nem is beszélve, hogy az élet viharai is könnyebben elviselhetőek, ha van valaki, akire támaszkodhatunk közben, vagy, még inkább, ha van valaki, akivel ernyőt tarthatunk egymás fölé. Kell valaki, akivel egy meg egy az több lesz, mint kettő. És itt nem csak a gyermekvállalás örömeire, a későbbi unokáinkra  gondolok, természetesen.

Persze, mindez nem kötelező. Lehet élni teljes életet egyedül is. (Bár olyannal még nem beszéltem, aki ezt mondta volna, és boldog családban élt.)  :)

Kívánom, hogy olyan társat találjon, amilyet ő szeretne magának!

(Kivéve persze Kaméleont! Ő olyat találjon, amilyet én szeretnék neki.) :) :) :)

6. Önbizalom, erő

Legyen szó akár tanulásról, akár szakmai-munkahelyi témáról, általános önértékelésről vagy sportról, önbizalom nélkül az egész veszett fejsze nyele. Persze, nem azt mondom, hogy ha egy idegen nyelvből megismerünk öt szót, akkor írjuk bele az önéletrajzunkba, hogy alapfokon beszéljük azt a nyelvet. De ha már egyszer tényleg beszéljük valamennyire, akkor merjük is használni! Ugyanígy, ha van egy kihívás, amivel találkozunk, nézzünk szembe vele, és bízzunk a képességeinkben, hogy sikerrel fogjuk tudni venni az akadályt.

Most őszintén! Te el tudnád képzelni a gyermeked, akinek körülbelül annyi az önbizalma, mint a töketlen Nyilas Misinek? Vagy, mit szeretnél inkább? Hogy tőle vegyék el az üveggolyóit, vagy ő vegye el másét – persze, nyilván indokolt esetben, és nem „einstand” alapon? Minek örülnél jobban? Hogy magát kihúzva, egyenes tartással, szemkontaktust felvéve tudjon beszélgetni bármikor bárkivel, vagy annak, ha a meghunyászkodáshoz is engedélyt kérjen? Félre ne érts! Alázatos legyen – de megalázkodó soha.

Kívánom, hogy soha ne kelljen a fal mellett, meghúzódva élnie!

7. Ünnepek

 

Ünnep akkor van, ha csinálunk!

("Grandpa Chameleon")

A saját bőrömön tapasztalom már évek óta édesapám fenti mondatának a jelentőségét. És különösen azóta tartom fontosnak, hogy nem magamnak, hanem a kislányomnak csinálom, csináljuk. Nem is feltétlenül maga az ünnep apropója a fontos, hanem a készülődés, az együtt töltött idő, a szűkebb vagy tágabb családi összejövetel, a kikapcsolódás, a megnyugvás és a hétköznapokból való kikapcsolódás.

Egy gyermeknek pedig persze még  az ajándékok a fontosak, hogy érzi, hogy valami nem mindennapos dolog történik. Hogy sürgés-forgás van. Hogy segíthet sütit sütni vagy épp riszálni a bográcsot. Hogy egyfajta rejtélyes titokzatosság, egy misztikus, varázslatos várakozás lengi körül az ünnepet. (Vagy, hogy hozhat egy fröccsöt apának! – ugye, kislányom?) :)

Kívánom, hogy az ünnepei olyanok legyenek, hogy ő is ugyanolyanokat akarjon majd csinálni a saját gyerekeinek!

 

És annyi minden mást lehetné még kívánni, és kívánok is! Ezeket talán majd egy következő posztban írom meg. Lehet, hogy a ti kommentjeitek alapján? Tényleg, ti mit kívántok a gyermekeiteknek?

 

 

 

Ha szívesen olvasod a blogunkat és nem szeretnél lemaradni további bejegyzéseinkről: kövesd a Facebook oldalunkat! (Itt alul és jobb felül is like-olhatsz minket.) 

Ha pedig inkább e-mailes vagy, iratkozz fel hírlevelünkre ITT.

 

Forrás: babychameleon.hu

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://babychameleon.blog.hu/api/trackback/id/tr4012511175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása