Gyerekverés. Így verd a gyereked! Vajon miről fogsz szólni ez a poszt? De, ami első kézből jobban érdekel: te miért kattintottál ide? Miért? Mit vársz?

Mielőtt tovább olvasol, mélyen, és tényleg!, legalább magaddal szemben őszintén gondold át, hogy miért kattintottál! Mi az, ami érdekel, amikor a gyerekverés a téma? Remélem, legrosszabb esetben is csak a képek, hogy szörnyülködhess! Mert, azt már feltételezni sem merem, hogy igazi tanácsokat keresel…

„Hogy biztosan eljusson a poszt igazi üzenete, és mert remélem, idáig legalább mindenki elolvassa, gyorsan meg is mondom a tutit. Az „így verd”-re a válasz: SEHOGY!”

Gyerekverés - vagy mégsem? Akkor most mi van?

Ezt a posztot próbaként kezdtem írni. Ugyanis, egyik legfőbb kommunikációs csatornánk, a Facebook - állítólag- hadat üzent a clickbait, azaz a kattintás vadász cikkeknek és híreknek, álhíreknek - és kíváncsi vagyok, hány emberhez jut el mégis ez a poszt.

Ugyanakkor, ha már ilyen bulvárosan a gyerekverés témájával kísérletezek, az a legkevesebb, hogy írok és meg is emlékezek róla. Pláne, így gyereknap előtt pár nappal. Hiszen nem minden gyerek élete olyan fényes és egyszerű, mint „minden barátunknak a face-en meg instán”.

Nem minden plüss mackó annyira szerencsés, mint Johanna a Johannáé.
Helyszín: Budapest, Palotanegyed, Lőrinc pap tér. Nem messze a Baby Chameleon műhelytől.
Fotó: Baby Chameleon

Tudom, kicsit rendhagyó ez a fajta gyereknapi megemlékezés, nem a megszokott habos-babos téma. Ha erre számítottál, ha nem: ha nem akarsz pár percet áldozni a gyerekverés témájának oltárán, nyugodtan lépj ki! Nincs, nem is lesz itt semmi látnivaló. Nem lesznek fotók és videók elagyabugyált gyerekekről. Ha erre vártál, különösen csalódni fogsz - és amúgy is köpj fel és állj alá! Vagy olvass tovább - hátha megúszol pár év börtönt!

Ha mégis itt maradtál…

Akkor neked valószínűleg - remélhetőleg!- nem mondok most újat. De, még egyszer, hogy közös nevezőn legyünk és, hogy biztos egyértelmű legyen: a gyerekverés gáz. Ciki, tiltott, és büntetendő is - ezt sokan nem is tudják. A gyerekverés kérdését egyébként az 1997. évi XXXI., a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szabályozza, azon belül is a II., az Alapvető jogok és kötelességek című fejezet, mely a Gyermeki jogokról szól, ezen belül is kifejezetten a 6. § (5) pont. De, csak, hogy ne kelljen keresned sem, íme:

„A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.”

Szóval, a gyerekverés bűn - de ne csak azért ne tedd, mert megbüntethetnek érte! Azért se, mert … tudod mit? Jöjjön itt néhány pont, ami miatt legalább gondolkozzunk el azon, hogy mit okozunk a veréssel - nem csak a gyereknek, magunknak is! A konkrét fizikai bántalmazáson túl…

Csak rácsaptam a kezére

Ok, nyilván ettől még nem lesz sorozatgyilkos a gyerek. De a Montessori módszer szerint - nem emlékszem már, hogy hol olvastam erről a kísérletről vagy kutatásról-, azon kicsiknél, akiknél például a konnektorba nyúlást kézre csapással akadályozták meg, néhány hónappal később már észrevehető volt, hogy kevésbé voltak kezdeményezőek a világ felfedezésével kapcsolatban. Vagy tedd el a „keze ügyéből” a tiltott tárgyakat, vagy ne hagyd magára. Nem könnyű? Nem. Megéri? Igen.

Kicsi leszel. Nagyon kicsi.

Aki egyszer megvert téged, attól félni fogsz, de alsó hangon is tartani. Ez éket ver közétek, ami sok mindennek gátat szab  - pláne egy szülő-gyerek relációban. Ez sem hosszú-, sem rövidtávon nem szerencsés. Nem akarom elviccelni, de ha utálni fog a gyereked, ki fog mondjuk majd 30-40 év múlva eléd rakni egy pohár vizet? Ő biztos nem.

Hegesre vered a lelkét

Azzal, hogy vered a gyereked, nyomot hagysz rajta. És nem csak olyat, amit többé-kevésbé le tudsz fedni alapozóval. Egy életen át hordozott lelki nyomról beszélek. Olyan hegeket okozol annak a kicsi kis embernek a szívén és lelkén, amiket - ha lenne rá szemed és látnál-, azonnal abbahagynád. De te csak a hirtelen haragod által vezérelve, ösztönből, mint egy állat, ütsz. Mivel vagy akkor különb, mint egy igavonó barom, vagy, mint mondjuk egy patkány, aki harap és mar, ha úgy érzi?

A gyerekverés eltaszít és letaszít

Ilyenkor - pláne, ha rendszeres a bűnöd, azaz rendszeres a gyerekverés-, először is, mint (potenciális) szuperhős szűnsz meg létezni a gyermeked szemében. Nem fog felnézni rád - félni fog tőled. Batman-ből Joker leszel. (Abból is csak egy lebutított verzió.) Ebből adódóan, biztos lehetsz benne, hogy soha nem fog megkeresni téged a problémáival, nem fog tudni nyílt szívvel hozzád fordulni. (Persze, lehet, hogy így jobb is.)

Hiányzó szülő (szuperhős, védőbástya, bizalmas, példakép) esetén pedig a gyerekek nagyon gyakran kallódnak el. Gyakran viszi el őket egy rossz társaság, például a valahova tartozás vágya miatt. (De írhattam volna drogokat, vagy túl korai szexuális kapcsolatokat, nem kívánt terhességet is. Netán prostitúciót, vagy más bűncselekményekben való részvételt.) Illetve, mivel nem tudja, hogyan védhetné meg magát, állandóan el fogja kerülni a konfliktusokat. Ha pedig mégis belekeveredik, nem lesz eszköze ahhoz, hogy megvédje magát. Feladja, mielőtt elkezdődne, és innen már csak egy lépés, a „nem érek semmit” érzés. Ha pedig nem érünk semmit, elkerülhetetlen a kérdés: érdemes-e egyáltalán élnünk?

Kislányok a böribe’

Arról már csak érintőlegesen írok, hogy az egyik legaljasabb, legelvetemültebb és legmocskosabb módja a gyerekek bántalmazásának, a szexuális indíttatású cselekmények. Szívből kívánom, hogy minden molesztálót érjen utol a sorsa - Helló, lex talionis! De, ha ez nem is fog megtörténni hivatalosan, hát legyen igaz a pletyka, és tegyen igazságot a börtön közössége…

Tovább is van, mondjam még?

Nem szeretném részleteiben tovább tárgyalni az okokat és következményeiket, hogy miért kerülendő a gyerekverés. Sokan, sokszor leírták már: guglizz! Illetve, ami furcsa, hogy kezdem magamon érezni az indulatot. Azok felé, akik tényleg képesek és megvernek, sőt, akár agyba főbe vernek gyerekeket. Már csak attól, hogy gondolkozok rajta, hogy írok róla: rossz érzés fog el.

Felháborít, hogy az ilyen embereknek is van szavazati joga. Hogy lehet, hogy nem látod rajta, de együtt dolgozol vele minden nap. Rossz érzéssel tölt el, hogy ha látok egy idevágó esetet az utcán, hamarabb kell meggondolnom, hogy mi bajom lehet, ha közbeavatkozok. (Igen, bevallom: óvatos duhaj vagyok, és elemzek, mielőtt cselekszem. És nem, nem csak arról van szó, hogy cserébe én is kaphatok egy sallert.)

Szóval inkább nem mondom tovább. E helyett:

Két dolog zárszóként

Első. Ha megneszeled, hogy valahol rendszeres a gyerekverés, illetve gyakori: segíts! (Legszívesebben azt mondanám, hogy ha csak egyszer is láttad, hogy előfordul, akkor is - de sejtem, hogy ez nem életszerű.) Ha bármi értelmét látod a dolognak, próbálj meg beszélni az erőszakos szülővel. Ha nem látod értelmét, vagy nem vezet eredményre, kérj segítséget!

Gyámhivatal, gyermekorvos, védőnő … bárki, akit úgy érzed, hogy tud segíteni a dolgon. Ha másért nem is, hát azért, mert

lehet, hogy te vagy az egyetlen, aki meg tudja védeni azt a kicsit.

Második. Minden gyerek jónak születik. Persze, el tudom képzelni, hogy lehetnek hajlamok a „rossz”-ra. De hiszem, hinni akarom, hogy a legtöbb elkallódó gyerek, mi több, a legtöbb agresszív szülő is csak rossz példát látott.

Amikor megszületik a gyereked, képzeld azt, hogy ő választott benneteket.

Hogy ő valamiért a ti gyereketek akart lenni. Vagy, mert szeretett benneteket már akkor is, amikor még nem volt köztetek. Vagy azért, hogy jobbá tegye az életeteket, hogy „tanítson” valamit. És, amikor valami olyat csinál, ami neked nem tetszik, ha „rossz”, ha eleven, tudd: nem rosszat akar. Csupán még nem tudja, hogy mit csinálhat, hogy meddig mehet el. Vagy, azt csinálja, amit látott - hiszen utánozással tanulnak a legtöbbet.

Így hát, amikor érzed, hogy elönt a pipa - azon túl, hogy megszünteted az esetleges életveszélyt-, elsősorban magadra figyelj. Vedd észre, hogy „abba” a folyóba lépsz, aminek a vége a verés. Fújd ki a gőzt, és tudatosítsd magadban, hogy a gyerek nem akar rosszat. Figyelmet akar, vagy lehet, hogy csak nem tudja, hogy amit csinál, az nem elfogadható. Tereld el a dologtól, és mutasd meg neki, hogy mi a helyes eljárás.  Mutass neki alternatívát. Meg fogja hálálni - persze nem ma és nem holnap. De akár már néhány hónapon vagy éven belül.

Ahogy apai nagymamám mondta: „Kisfiam, a gyereknevelés nem diadalmenet.” Senkinek sem az. Segíts gyermekednek értékes, magabiztos felnőtté válni. És szeresd őt - ne csak ajándékokkal. Ne csak pénzzel.

Ne csak gyereknapkor.

Facebook-on is követhetsz minket: ITT!