Baby Chameleon

- a Chameleon család blogja -

Amikor együtt élsz egy csecsemővel

2017. február 14. 09:47 - Daddy Chameleon

Baby Chameleon már 4 hónapja boldogít minket –a szó legigazibb és legőszintébb értelmében. Ugyanakkor, mint mindenki másnak is, aki szülővé vált, a mi életünk is megváltozott. Sok-sok dologban. Meggyőződésem, hogy csupán a pozitívumokat kiemelni, alsó hangon is részrehajlás, és a valóság erőteljes elferdítése. Mondhatni nettó kamu. Így ezúttal próbálom egy kicsit a nehézségeket kidomborítani – persze kizárólag a szeretet szemüvegén át.

 

Az én időmben – meglehetősen vicces 33 évesen így kezdeni egy mondatot-, mármint, még a középiskolában, még nem volt internet. Pontosabban, közel sem volt ennyire elterjedt és közel sem volt ennyire alapértelmezett, mondhatni alapvető emberi jog, mint napjainkban. Így csak az egyetemen váltak számunkra elérhetővé az interneten bizonyos sorozatok és filmek. Ott azonban sikerült eléggé rájuk is cuppanni. Ezen kikapcsolódásnak ma is szívesen hódolunk hódolnánk, csak kicsit furcsa egy filmet nyolc részletben megnézni. A babáknak valami különleges érzékük van a drámai csúcspont környékén való megéhezésre, meg a bekakilásra?

Végül is, ugyanez a sztori, csak pepitában: kifejezetten ünnepi alkalommá nemesült, ha úgy tudunk enni, hogy nem kell előtte újra melegíteni az ételt. Már, ha nincs úgy, hogy erőt vesz rajtunk a lustaság, vagy a fáradtság. Mivel azonban általában úgy van, rá kellett jönnünk, hogy a megdermedt húsleves, vagy a hideg tea sem rossz. Főleg, ha valaki szereti… (Pro tipp: nyelés előtt tartsd a szádban, amíg bírod. Így nem csak az emésztés tud előbb elkezdődni, de fel is melegszik valamelyest a falat.)

amikor_egyutt_elsz_egy_csecsemovel_baby_chameleon_stocksnap_qjd07h2oju_baby_chameleon_webshop.jpg

Minden tanácsadó könyv azzal van teli, hogy ne altassuk magunk között a csecsemőt. Teljesen egyet is értünk az alapelvvel. Az egyetlen bibi mindössze az, hogy mi kifejezetten ragaszkodunk hozzá, hogy a kis illatos szeretetgombolyagunk közöttünk lehessen. Egyrészt, szokja csak meg az érintést, az ölelést, a szeretetet, a szeretgetést. Másrészt, imádunk babaillatban aludni. Lehet, hogy ezért később vezekelnünk kell. De ha már így is-úgy is sír valamikor – most, a folyamat elején, vagy a majdani saját ágyba szoktatáskor-, akkor miért ne halogathatnánk? Szóval, amíg lehet, vagy amíg meg nem unjuk, együtt alszunk. Kivéve az esetek el nem hanyagolható 90%-át. Amikor is vagy ő alszik - általában napközben-, vagy mi aludnánk - értelem szerűen éjjel. Nem könnyű hát, a legjobb szándék mellett sem, szó szerint együtt aludni a gyermekkel.

Ha már alvás – legyen felszínes. Ébredtél már fel az éjszaka közepén, legmélyebb álmodból szokatlan, beazonosíthatatlan, néha sikolyhoz-, néha hörgéshez hasonló hangokra? És élted már át mindezt úgy, hogy mire az ijedtségtől lúdbőrösen észhez tértél, gyermeked, mint az említett zajoknak egyetlen ésszerű forrása aludt, mint a tej? Mégsem ő volt? Álmodtam? Vagy a lakás előző tulaja még mindig visszajár?

Tej. Szoptatás. Bukás. Van fogalmad arról, mennyire frusztráló, hogy van, hogy egy estét sem bír ki teljesen tisztán az ágyneműd? Felhúzod az újat, próbálsz elhelyezkedni és élvezni a friss, puha, illatos vánkosod érintését, mire valahonnan feltör egy „bájos broáf” - és már törölgetheted is a még meg sem emésztett tejet, tápszert vagy épp bármit, amivel táplálod a gyermeket. Hidd el! Teljesen mindegy, hogy hova teszed a textil pelenkát. Vanitatum vanitas! Továbbá, az egyik legdisszonánsabb, mégis felettébb bájos és szerethető dolog a világon, amikor a csupa kellem és báj kisbabád édesen rád néz. Te pedig már majdnem elolvadsz a tekintetétől, amikor egyszer csak valami feneketlen mélységből feltörő, bariton hangon dörgő fuvallatként némi gyomorgázt enged el feléd kecsesen. (Ettől állandóan röhögnöm kell.)

Ám a legnagyszerűbb összhang és kiegyensúlyozottság feszített víztükrébe is hullhat néha egy-egy kavics, amikor is el tud törni a mécses. Ilyenkor aztán lehet elővenni az összes szülői tudományt! A legritkább esetben segít, ha századszor is elkezded az Erdő szélén házikó –t. A pelenka üres vajon? Az. Éhes lehet? Most evett. Büfizett? Háromszor is. Fájhat valamije? Mitől?! Nem meleg a homloka? Langyos. Gyorsan mérjünk lázat! Mennyi? Harminchat-öt. Öltöztesd fel, ki ne hűljön! És ez így meg egész addig, amíg véletlenül ki nem találod, hogy most igazából egy kis szeretetre vágyott. Így hát felemeled és megöleled kisbabád. A hatalmas krokodil könnyek elapadnak lassan. És bár a hüppögés - melyet a megnyugvás ezen fázisában még gyakran kísér az úgynevezett „rabszolgatartó tekintet” - még folytatódik egy kicsit, lassan megint minden a helyére kerül. És mire te elkezdesz kiakadni, hogy – Basszus, már megint mi volt ez?, a kis drága szöszmöszhajú gyermek előveszi a legbájosabb, legimádnivalóbb,

fogatlan kis öregasszony mosolyát,

rád villantja ragyogó szemeit … és megint te vagy a legboldogabb, legbüszkébb szülő, akit a hátán hordott a Föld.

 

Szeretünk kicsi Baby Chameleon!

 

Forrás: babychameleon.hu

2 komment
Címkék: szülő anya apa baba

A bejegyzés trackback címe:

https://babychameleon.blog.hu/api/trackback/id/tr3512256264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csipyke 2017.02.15. 13:24:26

Bukás ellen textilpelenka/vizhatlan babalepedő a gyerek feje alá.

Baby Chameleon 2017.02.15. 13:27:25

@Csipyke: Köszi, jó ötlet, próbálkozunk :) "Sajnos" Kaméleon a legváratlanabb pillanatban képes irányt váltani, és különleges érzékkel találja meg a le nem fedett területeket. Ugyanitt a vendégpapucs mellett vendégpólókat is tervezünk hadrendbe állítani! :)
süti beállítások módosítása