Baby Chameleon

- a Chameleon család blogja -

Miért éppen Chameleon? – avagy, ha meg akarod mosolyogtatni Istent, mesélj neki a terveidről!

2017. január 31. 10:02 - Mommy Chameleon

Sokan kíváncsiak a Baby Chameleon név létrejöttének történetére. Én pedig szívesen mesélem el újra meg újra, hiszen életem legfontosabb eseménye, kislányom születésének misztikuma ihlette. Tényleg érdekel? Hosszú lesz! Még mindig szeretnéd hallani? Akkor hát fűtést felvesz, babát letesz, rágcsa bekészít, kakaót melegít és lábat feltesz! Íme az én történetem.

 

Néhány évvel ezelőtt egy beszélgetés során az egyik barátnőm dobta fel a témát, hogy a fogamzásgátló nem véd száz százalékig a terhességtől. Ez annyira megmaradt bennem, mondhatni felheccelt, hogy miután ténylegesen el kezdtem szedni a gyógyszert, minden hónapban vettem egy terhességi tesztet, amit természetesen rendszeresen el is végeztem. Mindenki kinevetett, hogy minek költök ilyen fölösleges dolgokra, de engem valamiért csak nem hagyott nyugodni a dolog.

A párom, ha kezdetben furcsán is tekintett erre a szokásomra, de szó nélkül hagyta, sőt néha még élvezte is az egy perces várakozási időt. Olyannyira, hogy idő után el kezdtünk beszélni arról, hogy ha majd, egyszer, valamikor, a távoli jövőben meg tudom, hogy babát várok, akkor hogyan és miképp mondjam el neki a jó hírt. Tulajdonképpen nem volt elvárása, de azt megbeszéltük, hogy legyen valamilyen cuki meglepetés. Persze, mint a legtöbb tudatos és modern párnak, nekünk is pontos terveink voltak a következő 5-10-akárhány évre. A következő három évben a baba például még biztosan nem szerepelt. 22 éves lévén pedig büszkén meséltem mindenkinek, ha arra került a sor, hogy milyen előre látó, komoly és összeszedett vagyok. Így tehát ezt a témát jól el is felejtettük. De hát az élet nagy regényíró, ugyebár.

Az utolsó, tervezésekről és életcélokról szóló beszélgetés (2016 februárt írunk) is egy "felnőttes" helyen zajlott le, egy pub-ban. Nem mellesleg épp másnap volt esedékes a soron következő havi babycheck-rutinom. El is kezdtem nagy magabiztosan, de valamiért, a szokásos megnyugtató látványtól eltérően pár másodpercen belül

két csík jelent meg.

 

miert_eppen_chameleon_baby_chameleon_baby_kameleon_webshop_baba_mama_webaruhaz_baba_termekek.jpg

 

- Biztos rossz az eredmény - gondoltam-, még szerencse, hogy ezúttal is kettőt tesztet vettem. Csigalassan vánszorgó újabb másodpercek következtek.

És nyilván: a másik teszten is dupla csík lett. Csak egy szó cikázott, zakatolt és tombolt a fejemben: NEM, NEM, NEM, NEM, NEM …

Legszívesebben berohantam volna a páromhoz, hogy: - Most mi tévők leszünk?, de ugye ott volt az az ígéret, hogy cuki módon jelentem majd be neki a babavárást. Nem tehettem mást, felöltöztem és elmentem bevásárolni. :D
Így egyrészt bebiztosítottam magunkat, hogy ne haljunk éhen, de ami fontosabb: szereztem egy óra gondolkodási időt. Egész úton azon törtem a fejem, hogy hogyan közöljem a kedvesemmel, hogy lett egy „30 éves projekt”-ünk.

(Az már csak a sors egy újabb fintora, hogy hazafelé épp azzal az emberrel futottam össze, akinek épp az előző este magyaráztam, hogy a gyerek még várat magára minimum három évet.)

Haza érve kihívtam a párom a konyhába – igen, nálunk is ott zajlanak a legfontosabb események-, és csak ennyit tudtam kinyögni: - Kicsi, van egy „kis problémánk”! (Ezt sikerült megszülnöm egy óra alatt. Ennyi maradt a cukin romantikus énemből.)

Az utána elhangzó beszélgetés azonban nem épp úgy zajlott le, ahogy azt gondoltam. Párom tekintete meghalván a jó hírt, ellágyult és a szája fülig ért. Erre én olyan mérges lettem, hogy rögtön lehervadt a mosoly az arcáról és ő is megrémült. És ezek az érzelmi- és hangulatingadozások rángattak minket jó darabig.

Az elkövetkező nagyjából másfél órányi beszélgetést nehezen tudnám átadni. Legyen elég annyi, hogy a „Miből fogjuk eltartani? Még csak 22 vagyok! Még egyetemre járok! Még jogsim sincs! Még csak 2 éve vagyunk együtt!” témakörök voltak terítéken. De, ami a legfontosabb, habár egy életre terveztük együttlétünket, ez a kapocs közöttünk végérvényesen és tényleg egy életre szól, egy életre összeköt minket!

Nem volt mit tenni, el kellett mennünk orvoshoz – és persze a biztonság kedvért még elfogyasztottunk pár tesztet. (A sarki drogéria értékesítője nekünk köszönhetően valószínűleg egy nap alatt túlteljesítette az éves eladási célprémiumot. Ezúton is gratulálunk a vélhetően ennek köszönhetően elnyert jutalom úthoz és a gyémánt-zafír-briliáns-platina igazgatói kitüntetéséhez – már ha van ilyen a terhességi teszt osztályon!)

A rákövetkező napon, a rendelőben aztán mindenre fény derült. Arra is, hogy valóban várandós voltam és arra is, hogy már hat hetes volt a "kis embriónk", amikor az orvossal meglestük őt. Sőt! Már a kis szívverését is hallottuk. Kedvesemmel zavarunkba csak viccelődni tudtunk és az orvostól vártuk, hogy oldja meg a „kis problémánkat”. Nagyon megijedtünk, hiszen mindenre felkészülve éreztük magunkat, aminek esélye volt, hogy megtörténhet. Mármint a minimálisnál kicsit több esélye. De ezt egyelőre azért nem gondoltuk.

Míg az orvos adminisztrált és az ilyenkor szokásos dolgokat mesélte, kicsit körülnézve a rendelőben, a falon egy nagy plakátot fedeztem fel, amely az embrió fejlődését mutatta be hétről hétre. Szemem rögtön felkereste a hat hetes állapotot. Fura módon,

 

úgy néz ki a hat hetes embrió a maga alá kanyarodó kis gerinc-kezdeményével és a nagy fejecskében azokkal a pici szemivel, mint egy kaméleon.

 

Legalábbis valahogy erre asszociáltunk. Ezek után - mindenki kezdeti megbotránkoztatására - Kaméleonnak neveztük el elsőszülöttünket.

 

Megijedtünk tehát úgy igazándiból. Az élet legszebb, ám egyben legnehezebb feladatával szembesültünk. Különösen nagy volt az ijedtség, mivel ez a feladat derült égből villámcsapás hirtelenségével és kiszámíthatatlanságával tört be az életünkbe. De az, hogy vele éljük tovább életünket, bármit is terveztünk eddig és bárhogy is döntünk a jövőre nézve, a kis szívverése meghallásakor végleg eldőlt.

Hazafelé megvettük a terhességi vitaminokat.

 

Innen ered hát a Kaméleon név. A Baby Chameleon elnevezést pedig, gondolom, ezek után már nem is kell magyarázni!

 .

.

.

Utóirat: a férjem azóta is úgy meséli a történetet, hogy ez az egész az ő örökítőanyagának köszönhető, mely heroikus küzdelmek árán a tablettát is legyőzte. Oh dear ... :)

 

Forrás: babychameleon.hu

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://babychameleon.blog.hu/api/trackback/id/tr2212170788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.