Baby Chameleon

- a Chameleon család blogja -

Mivel játszon a baba?

2017. április 19. 09:53 - Daddy Chameleon

Nem biztos, hogy a játékboltosok szívébe fogom magam lopni ezzel a bejegyzéssel, de ha már egyszer zászlómra tűztem a tudatosság szót, valamint egy életre szívembe zártam a kisbabákat, muszáj megírnom.

Persze, a pénzköltés az esetek kiemelkedően jelentős részében érzelmi indíttatású. És különösen, kétszáz százalékosan igaz lehet ez akkor, ha a legféltettebb kincsünknek, a gyermekünknek vásárolunk. De sajnos ezek a fennkölt érzelmek nem adnak több fizetést, nem lesz tőlük magasabb a családi pótlék, és az üzletek sem tudják e miatt kedvezményesen adni a portékáikat. Még mi sem, a saját webshopunkban – persze azért mindig törekszünk legalább egy kis extra ajándékra, ha úgy van. (És általában úgy van.) Minden esetre, meg kell szűrnünk a felénk- , és persze a gyerek felé áradó impulzusokat.

Nagyobb gyerekeknél az egyik ősellenség a televízió, benne a reklámokkal. Gondolom, nem kell részletezni, hogy miért. A másik, hasonló okok miatt, a YouTube. A harmadik pedig a „többi gyerek”, azaz a náluk látott játékok. Kisbabáknál valamivel egyszerűbb a helyzet. Vagy mégsem?

baby_chameleon_mivel_jatszon_a_baba_varosi_reklam_fenyek_este.jpg

Reklámzaj

Kisbabák esetében, különösen, ha első gyerekről van szó, sokszor mi magunk, szülők tudunk túlzásokba esni. Vagy, mert mi hisszük azt, hogy így kell tennünk, vagy, mert megfelelni akarásból, barátok-ismerősök befolyása alatt veszünk meg egy csomó mindent. Ugye, mennyire könnyű elképzelni a babaágyat, amiben, a sok plüss meg csilingelő fityfiritty miatt a lényeg, a baba ki sem látszik? Ha pedig mi magunk előrelátóak és tudatosak vagyunk is, a nagyszülők tízből nyolcszor tuti aláaknázzák mindenféle próbálkozásunkat az ésszerűség terén –és ez egyébként valahol, lássuk be, rendben is van így.

Ugyanakkor, nyilván, valami mégiscsak kell. De mi? Erre hoztam most néhány példát, zömében, de nem kizárólag DIY (Do It Yourself, azaz Csináld Magad) megoldásokat választva.

1. A „semmi”

Bármennyire furcsán hangzik is, ebben a pontban a „semmiről” fogok írni. Látszólag.

Tehát, az újszülöttnek az első hónapokban lényegében nincs szüksége játékra. Legalábbis nem abban az értelemben, amire mi gondolunk, amikor kimondjuk a játék szót. Ezeket a dolgokat ugyanis még nem tudja megfogni. Ha pedig nézi is, mivel nem lát még jól, a nézés sokkal inkább csak bambulás, és nem is kifejezetten az adott játéknak szól.

Ugyanakkor, nem szabad lebecsülni a játékot! A kicsik elsődlegesen a játékon keresztül kerülnek kapcsolatba a kinti világgal. És a játékon keresztül tanulnak meg lényegében mindent, a saját kis tempójukban, a saját kis szintükön. Így hát,

ami nekünk semmi, az lehet, hogy neki igenis kifejezetten valami.

Gondolnád például, hogy az első hetekben, ha csak párhuzamos vonalakat rajzolsz egy fehér lapra, az is kellően erős inger kisbabádnak? Miért vennél hát neki egy csomó, sokszínű dolgot előre? Ugyanez a csörgő. Meg sem tudja fogni, így nyilván, a játék legfeljebb az lehet, ha te rázod az orra előtt. Nem ő játszik, legfeljebb reagál valamire.

A legjobb, ha hagyjuk azt és úgy játszani, és azzal, amivel épp akar. Főleg az első időszakban: neki már az is elég infó, amit fel kell dolgoznia, hogy csak idegen hangokat hall és homályosan lát dolgokat. Nem mellesleg, a legjobb játék számára kezdetben mi vagyunk. A tapintásunk. Az illatunk. A szoptatás. Az evés. Esetleg egy-egy kis fintorunk, arcjátékunk.

2. Zenélő-forgó „izé”

Ez mondjuk megvevős, nem csináld magad cucc, de mivel általában minden családba kerül egy, amikor kisbaba születik, bátran említem meg. Pár hónapos korától, amikor már jobban, némileg tudatosabban „jelen van” a közös életetekben, onnantól lehet értelme ennek a kiságyra szerelhető játéknak. Hosszú-hosszú pecekig képes követni a szemével az épp aktuálisan kiválasztott állatka körkörös útját.

Ilyenkor lassan már meg-meg találja a kezeit is. Sőt, némileg bonyolultabb ábrákat is szívesen nézeget –rajzolj neki!

3. Ne agyald túl!

Popsitörlős zacskó. Csak legyen tiszta, és már mehet is. Négy hónapos kor körül, amikor elkezd mindent a szájába venni, és amikor már egy sima pelenkázás vagy átöltözés is akrobatikus mutatványokkal ér fel, nem mellesleg már mindenféle hangra és mozgásra figyel és reagál, jó időre le tudod kötni a kiürült popsitörlős zacskóval. Kellően nagy, könnyű, színes, és még hangot is ad ki. Csuda jó játék lesz.

Szintén, ha van egy kis kézügyességed, bevarrhatsz valami zörgős anyagot két szövet közé – akár egy másik popsitörlős zacsit. Kifáradásig képesek a babák forgatni, rágcsálni, rázni. Mert egyszerűen hallatlanul érdekes és újszerű, hogy van itt valami, ami zörög, de nem tudják, hogy mi az.

Ekkor már egy ideje a játszószőnyegen is elvan, sőt, rövidebb időre be tudsz neki kapcsolni lassabb, kevésbé eseménydús és nem túl pörgős meséket is. Nagyon jó érzés látni, ahogy „értelmes”, gondolkodó arcot vágva igyekszik követni a kiskacsák vagy egyéb szereplők történeteit.

Ha jön a foga – lassan már jönni fog a fog, haha-, szóval, ha duzzad az ínye, akkor jól tudnak jönni a rágókák. Nem túl drágák, de ha azt sem akarod kifizetni, arra is van megoldás. Egy normál méretű textil pelenkát fel kell vágni kicsi darabokra. Legalább négybe, de lehet kisebb-be is. Bevizezed, majd kis dobozokban teszed, hogy ne érjen semmihez és tiszta maradjon, végül pedig rakd be a fagyasztóba. Érdemes előtte csomót kötni rá. Ha megfagyott, add oda a babának, és nézd meg, milyen jót teszel majd az ínyének is, és mellesleg el is lesz vele egy darabig. (Arra azért figyelj, hogy a fagyasztás előtt csavard ki a rongyot, hogy a legkevesebb víz maradjon benne. Elvégre, jeget fogsz a babának adni a textil szálai közé fagyva. Ne hagyd, hogy túl sokáig szopogassa, mert kipirosodhat tőle a bőre az ajkai körül!)

4. Mindennapi eszközeink

A hozzátáplálás kezdete környékén (általában fél éves kor körül), amikor már amúgy is, napi szinten a kezébe kap műanyag tányért, evőeszközt, és persze ilyenkor már viszonylag stabilan ül is, etetőszékbe ültetve, tedd ki elé az említett dolgokat. Zörögni, zajongani fog vele, viszont lesz egy csomó időd, amikor végre úgy csinálhatsz valamit, hogy bár ott van veled a baba, mégis: mindkét kezed szabad.

Nyilván, már eddig is voltak a baba körül kisállatok, plüssök. Ekkor már elkezdheti azokat is ölelgetni, dobálni. Ugyanakkor, nem lesz nagyobb eszmei értékű plüss, mint az, amit te készítesz. Vagy legalábbis készíttetsz.

5. Bolti dolgok

Mindenképp szeretném ezzel zárni a posztot, mert még csak véletlenül sem akarok abban a szerepben tetszelegni, mintha azt vallanám, hogy „bezzeg a mi időnkben, csuhéj babával is elvoltak a gyerekek”. Nem, kifejezetten nem akarom ezt sugallni. Amire rá akartam mutatni, az az, hogy nem feltétlen kell drága vagy túlgondolt dolgokra költeni. De akkor mit is szerezzünk be a boltokból?

Csillió féle dolog van, árban határ a csillagos ég. Ezért lehetőleg próbálj lecsapni használt termékekre! Jó árban lehet szerezni belőlük. Az alábbi fotón látható villogó-zenélő zongorát a napjainkban körülbelül tízezer forintos új ára helyett, alig használtan háromezerért tudtuk beszerezni. A hajót (csak azért sem bárka) ötszázért, a dobot ezerkettőszázért. 

baby_chameleon_3_jatek.png

 

Ezen túl persze sok más játék is szóba jöhet, de általánosságban két dolgot mindenképp érdemes szem előtt tartani. Az egyik, hogy mindig az életkornak megfelelő játékot adjunk a babánknak, vagy a nagyobb gyermekünknek is. A másik, hogy sokszor az, hogy a gyermek mennyire fog kedvelni egy játékot, közel sincs egyenes arányban annak az árával. Sőt! Csak győzz majd csodálkozni.

 

Ha tetszett a poszt, kövesd a Facebook oldalunkat! (Itt alul és jobb felül is like-olhatsz minket.)

 

Forrás: babychameleon.hu

Szólj hozzá!

5 + 1 kiegészítő amit tavasszal mindenképp tegyél a babakocsiba

2017. április 12. 09:40 - Mommy Chameleon

Nyakunkon a tavasz – még ha ez a tényleg bolondos április még erőlködik is egy kicsit a hideggel és az esővel. Ilyenkor a legtöbben bajban vagyunk az öltözködéssel, az egyéb funkcionális „magunkkal vivendőkkel”. A dilemma a szokásos. Lesz-e eső vagy sem? Vigyek-e esernyőt vagy csak cipelni fogom? Reggel még fázok, napközben meg folyik rajtam a víz.  Ennél már az állandó kánikula is jobb, mert legalább kiszámítható.

Na, most akkor interpretáljuk ugyanezt egy kisbabára! Nála is megvannak ugyanezek vagy a hasonló kihívások, azzal, hogy bárhogy is érzed te magad: ha ő nem érzi jól magát, akkor te sem fogod. Lehet kellemesen langyos a levegő, álmosító, lusta tavaszi szellő lengedezhet – mely még vizet sem áraszt. Ám, ha nem vagy felkészült, érhetnek meglepetések. Segítünk megelőzni ezeket.

1. Babatakaró

Egy babatakaró ezer funkciója közül most kettőt emelnék ki. Az egyik, talán a legnyilvánvalóbb az, hogy véd a hirtelen feltámadó hűvös levegőtől, a széltől. A másik, hogy bárhol is vagytok, akár egy pelenkázás jön közbe, vagy csak egy kis játék, egy takaróra heveredni mindig nagyon komfortos.

Kifejezetten igaz ez egy wellsoft anyagból készült takarókra. Puha, bársonyos, mégis könnyed anyag. Már magában a wellsoft biztosíték a pihentető, édes álomra. Már ha úgy van, hogy a gyermeket épp séta közben találná meg az álom. (És általában úgy van.) Mellesleg, puhaságát a sokadik mosásra sem veszíti el.

Egy takaróból mindig jó, ha több van, hiszen mindig tudod hasznát venni valahol. Ha már van egy a kiságy körül, vagy a hintánál, semmiképp se felejtsd ki a babakocsiból sem!

baby_chameleon_wellsoft_babatakarok_k.png

2. Textil pelenka

Ha a popsi törlő a kisbabás szülők svájci bicskája, akkor a textil pelenka … maga Svájc.

(Daddy Chameleon)

E fenti „aforizmát” a férjemnek sikerült – megszülnie, hogy stílszerűek legyünk-, amikor szembesült vele, hogy a textil pelenka tényleg csillió dologra használható. Ráteheted a kisbabát. Megvizezve, ha épp kifogytál a popsi törlőből, azt is helyettesítheted vele. Kicsi darabokra vágva és beszegve csinos, praktikus, egy-egy kisebb esemény eltüntetésére is jó.

Ezen túl megvédi a ruhád, ha büfiztetnél, vagy előkeként teheted a kicsire. Ha meleg van, tedd a feje alá, de csak mondjuk két rétegbe hajtva. Így nem emeli meg nagyon a fejét, és ha izzad, akkor a verejtéket is felszívja.

Lehet belőle akár törölköző is. És, hogy a babakocsiban betöltött szerepére írjak még egy konkrét példát végül: ha rá tudod csíptetni a babakocsira, árnyékot is adhat a babának, és a rovaroktól is megvédi.  

3. Pelenkatartó

Mivel babakocsiról beszélünk, mindenképp összekötődik a téma azzal, hogy „úton vagyunk”. Egy olyan eseménnyel, amikor nem otthon vagyunk, amikor nem vesznek körbe minket a már jól megszokott dolgaink, melyek kényelmessé teszik a mindennapokat.

Ilyenkor ezek egy részét össze kell szedni, és bepakolni egy táskába, mondjuk a babakocsi pelenkázó táskájába. Ám abban sokszor annyi minden összegyűlik, hogy egy gyors pelus cseréhez sokkal praktikusabb rendszerezetten beletenni a szükséged kiegészítőket, kellékeket. Ehhez hatalmas találmány a pelenkatartó.

Nevétől eltérően nem csak pelenkát tehetsz bele. Elfér benne a popsikrém, a popsi törlő is, rögzített helye van a cuminak, és, amíg bírja hellyel, minden mást is beletehetsz. Kicsi, praktikus, ezen kívül nagyon cuki kis darab is.

pelenkatarto_csukott_baby_chameleon_blog.png

4. Szoptatós karpárna

A szoptatós karpárna a szoptatós párnák új generációját képviseli. Ugyanolyan praktikus a maga nemében, mint a hagyományos szoptatós párna. Mégis, funkciójából adódóan sokkal kisebb, ezért akkor is nagyban megkönnyíti az etetést, ha nem vagytok otthon. Pakolhatod a pelenkázó táskába, ha babakocsival mentek sétálni. De szétkapcsolva az autóban sem fog senkit sem zavarni.

Igazi értékét használatban közben látod majd. Karod köré patentolva kisbabád fejének kényelmes, puha támaszt ad, amikor kényelmesen ülve, karba véve eteted őt. Nincs benne töltet, ami elcsúszhat. Az ebben a pózban való etetés pedig csökkenti a gázképződést is. Végül, nyári melegben sem fogtok egymáshoz izzadni, ezzel is növelheted babád komfortérzetét.

Nem mellesleg: tökéletes ajándék babaváróra is!

TIPP #fashionfollower #babybrandfan -oknak

A szoptatós karpárna a pelenkatartóval, valamint egy ezekhez színösszeállításban is passzoló babatakaróval válik igazán ütős és egyben harmonikus elemévé is a baba mindennapjainak. Valahogy így:

baby_chameleon_szett_minky_takaro_masni_parna_pelenka_tarto_k.png

5. Sapka-nyálkendő

Vagy írhatnám akár, hogy sapka-nyálkendő szett. Hiszen, a fentiekhez hasonlóan, itt is nagyon trendi, amikor a kicsik egyszerre viselnek színben összeillő, harmonizáló darabokat.

A sapka annyira alapértelmezett egy csecsemőnél, hogy talán írni se kellene róla. Hiszen, például fürdés után, még a lakásban is rájuk adjuk, elkerülve, hogy meghűljön a fejük. Így hát mindenképp legyen nálad a babakocsiban is – különösen most, tavasszal.

A nyálkendő talán nem ennyire egyértelmű. Mert az oké, hogy fogzáskor jó használni, meg amúgy is, szeretik a gyerekek rágcsálni ugyanúgy, mint egy rongyi kendőt. De akár a nyáladzás miatt, akár ivás miatt lesz nedves a kis felső, a párolgáskor könnyen megfázhatnak a babák a szabadban. Ám, ha nyálkendő van a nyakukban, különösen, ha vízzáró réteggel ellátott frottírból készül, a baba felsőruházata teljesen száraz marad. A száraz érzés pedig ebben az esetben kifejezetten növeli a komfortérzetet.

baba_sapka_baba_nyallkendo_csigas_szett_baby_chameleon_blog.jpg

+1. Naptej

Ahogyan télen, síelés közben le tudunk barnulni, ugyanúgy, nagyon gyorsan le tud pirulni a kisbabánk bőre is. Igen, akár már az első tavaszi napsütés során is. Ezért, őket már érdemes csak egy rövid séta erejéig is UV-sugárzás elleni készítményekkel bekenni. Persze, elsősorban a ruha által nem takart részekre gondoljunk.

all_in_one.png

A képet köszönjük Baby Chameleon 14 éves nagybátyjának :) 

Erre az esetre mindenképpen olyan terméket válasszunk, amiben nem kémiai, hanem fizikai fényvédő összetevők vannak. Azért, mert a kémiai szűrő felszívódhat a bőrön át, esetleg könnyebben okoz allergiás reakciót. Ezzel szemben a fizikai (ásványi) a bőrön marad. (Ettől szokott a babák bőre fehér maradni.) Vannak kakaóvajat tartalmazó fényvédők: ezek is jók, azzal a különbséggel, hogy esetleg nyomot hagyhatnak a ruhán.

Ha már naptej, és a nyár is megjön nemsoká: egyesek szerint fél, mások szerint egy éves kor alatt napra sem lenne szabad vinni a babát, amivel, ha direkt napfényről van szó, akár egyet is érthetünk. (Hiszen nincs még a bőrében megfelelő mennyiségű melanin.) Ám, ha strandruhát adsz rá (ismert még úszóruha, vagy UV-szűrős ruha néven) valami fejfedővel, ha amikor csak lehet, árnyékban játszotok, valamint ha a már fent említett fényvédőket is alkalmazod, mindent megtettél azért, hogy a kicsid biztonságban legyen!

 

A fenti kiegészítőkről bővebb információt kaphatsz például a Baby Chameleon oldalán!

Ha tetszett a poszt, kövesd a Facebook oldalunkat! (Itt alul és jobb felül is like-olhatsz minket.)

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre ITT!

 

Forrás: babychameleon.hu

Szólj hozzá!

7 tipp a háztartás vezetéséhez kisbaba mellett

2017. március 29. 07:25 - Mommy Chameleon

Háztartás kisbaba mellett. Kinek mi jut erről eszébe? A legtöbbeknek egy hatalmas kihívás.
Szervezési probléma? Time management bajok? Vagy egyszerűen csak bénázok? Hogyan lettem rend- és tisztaság mániásból „nemtörődöm” háztartásbeli? Pedáns, független nőből mikor lettem házicseléd? Tényleg csak nálam fut állandóan a lakás? Satöbbi.

Akinek gyereke van, abban biztosan felmerült már egyik-másik a fenti kérdések közül. Tényleg ennyire nehezen fenntartható egy háztartás kisbaba mellett? Nos, nem lehetetlen, de valóban, sokkal nehezebb, mint azelőtt volt. Kezdetben, mikor a baba pici, csak rá figyelünk, tanuljuk a légzését, az illatát, minden rezdülésére mi is rezdülünk. Ő tölti ki minden percünket. Később pedig, amikor már aktívabb, egyre több foglalkozást, jelenlétet, játékot igényel – ez fogja elvenni az időnket. Még ha egyre hosszabban el is lesz magában. Hogyan oldjuk meg hát, hogy maradjon időnk magunkra és a háztartásra is? Alább összeírtam néhány jó tanácsot.

  1. Egy nap 24 óra

Plusz az éjszaka – tartja a mondás. Ez részben igaz is. Amikor a kicsi már alszik - vagy épp amikor a délutáni szunyókálását tölti-, akkor kell nekiállni kicsit utolérni magunkat. Higgyétek el: húsz perc koncentrált és hatékony munka felér egy teljes napnyi „ebbe is belekapok, abba is belekezdek” jellegű rohangálással. És közel sincs annyira frusztráló.

baby_chameleon_23_59_mulik_az_ido_egy_nap_24_ora_k.jpg

A másik fontos tapasztalás: könnyebb a rendet fenntartani, mint mindig újra és újra kezdeni. Magyarán: inkább hajolj most le eggyel többször azért a játékért, vagy takarítsd fel a kicsöppent olajat, amint meglátod, mintsem hagyd, hogy fejedre nőjön a kupi.

Ha pedig ez sem működik, akkor csak fogadd el, hogy nem kell múzeumban élni!

  1. Hordozz!

Ha mindenképp tevékenykedned kell, és nem várhatod meg a jótékony alvásidőt, rögzítsd magadon a kisbabád! Egy jó hordozó kendő használatakor felszabadul mindkét kezed, és a néha nem is olyan kicsi súlya is egyenletesebben oszlik el rajtad.

  1. Neked ki tanította, hogy segítséget kérni ciki?

Kérj segítséget! A párodtól. Nagyobb testvértől. Anyukádtól. Anyósodtól. A szomszédtól. Az egyik barátodtól vagy barátnődtől. Ha meg tudod fizetni: hívj takarítónőt, vagy bejárónőt, aki akár főzni is tud helyetted. Ha pedig kicsit nagyobb lesz a bébi, egy tapasztalt bébiszitter is nagyon jó szolgálatot tehet. Ne csinálj ebből presztízskérdést! Fontos, hogy te is jól érezd magad, hogy maradjon időd magadra és, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül lehess a kicsivel. (Aki pedig azt tanította neked, hogy segítséget kérni „rossz”, azt nyugodtan kérd számon.)

  1. A hétvége az új hétköznap

Sajnos, már a gyerekvállalás előtt is egyre többen rájövünk – nem csak mi, vállalkozók-, hogy a hétvége már régen nem az édes semmittevés ideje. Sem a cégünket, sem a gyermekünket nem érdekli, hogy vasárnap reggel van. Ha pedig már így van: vágj hozzá jó képet! Ha nagyobb a gyermek, be is vonhatod a pakolászásba, főzőcskézésbe. Ilyenkor apa is jobban otthon van, rá is jobban támaszkodhatsz.

A heti nagybevásárlást is megejtheted hétvégén. Így hetente egyszer kell boltba menned csak  - kivéve, ha reggelente friss pékárut vagy felvágottat szeretnél vásárolni.

  1. Tervezz és főzz előre!

El sem tudod képzelni, hogy mennyit lehet spórolni a következő heti menü előre kitalálásával –időben és pénzben is. Az anyagi oldalát nem boncolgatom, majd talán egy másik posztban. Az idő részét pedig már említettem az előző pontban. Két kiegészítést írnék csak. Az egyik, hogy nem kell állandóan brutál bonyolult ételekben gondolkozni. A nagy előkészületeket igénylő kajákat hagyd meg egyelőre ünnepnapokra – vagy készítse el más.

baby_chameleon_toltott_kaposzta_k.jpg

A fenti töltött káposzta, vagy az alábbi sokfogásos lakoma had várasson magára, amíg kisbabád van!

baby_chameleon_hus_lekvar_baratfule_pacal_hal_collage_k.jpg

 

Hidd el! Egy finom szószos vagy többsajtos tészta, vagy egy tepsiben „magától megsülő” paradicsomos tarja is ugyanolyan finom lesz – és nem emészti fel az egész napodat. E közben pedig, ha a babád már tud ülni, mehet az etetőszékbe, ahol fogdoshat dolgokat, játszhat a kis játékaival, netán csapkodhatja a műanyag tányért. Ha nem vagy ellene, tegyél be neki a telefonodon gyerekdalokat. Akár idegen nyelvűeket is. Meg fogsz lepődni, de ezzel akár fél órára is le tudod kötni őt.

A másik, hogy ha már egyszer nekiállsz főzni, csinálj többet. Kétszer akkora adag étel elkészítése nem telik kétszer annyi időbe – és igenis, a legtöbb étel a fagyasztóból kivéve is finom marad.

(Legrosszabb esetben pedig fizess elő egy közeli iskolai menzán ételszállításra. Két ételhordó cserélgetésével napi tizenöt perc alatt le van tudva az egész.)

  1. Napközben

Körülbelül négy hónapos korától kezdve egyre több időt el van magában a baba a játszó szőnyegen is. Ha nincs játszószőnyeged, készíts neki több rétegben összehajtott plédekből! Ha letetted, beszélhetsz hozzá. Elmondhatod neki, hogy épp mit fogsz csinálni. Mintha tudnád, hogy érti, hogy mit mondasz neki. Ezzel fenn tudod tartani a figyelmét, így ingerek érik őt. Ezen ingereknek a feldolgozása pedig neki még komoly agymunka, azaz fárasztó. Ebből adódóan tehát könnyebben el fog aludni. Ha szerencséd van, és egyébként jó alvó, akár egyedül is - aminek a megtanulása amúgy is fél siker a babáknak!

Időt spórolhatsz magadnak még például a vasalásnál is. Vasalni ugyanis egyszerűen nem kell mindent egyszerre. Minden vasalva tenni a szekrénybe egyenesen agyrém. Ha vállfán raksz a szekrénybe ingeket, blúzokat, és sok a cucc, ugyanúgy meggyűrődik. A vasalt pólókat a szekrénybe behajtani pedig nettó hülyeség: az összehajtogatás azonnal elveszi a vasalás értelmét. Vasalj ki csak egy-egy ruhát, amit tudod, hogy épp fel fogsz venni.

  1. Altass okosan

Hurcoltad már a gyereket a hónod alatt éjjel órákig zombiszerű félálomban? Énekelted már az Erdő szélén házikót 57-szer egymás után, sikertelenül? És volt már olyan, hogy egyik pillanatban még forgolódott, és édes hangokat adott ki, a másikban pedig teljes testsúlyával aludt rajtad? Ha igen, akkor azt is tudod, hogy a gyerek, ha álmos, fejjel lefelé lógatva is elalszik. Ha nem álmos, akkor meg úgyis minden mindegy. Így hát: a kevesebb több elve alapján, ha többet foglalkozol vele, kevesebb ideig kell altatnod. Mert mozog, mert gondolkozik, mert ingereket enged be és dolgoz fel. Más szóval: inkább legyél vele és ne csinálj „semmit” (a háztartásban) legyél aktívan a babával. Akár éjjel is. Így elfárad, és gyorsabban elalszik. (Ez persze csak akkor igaz, ha még nem állt be neki a napirendje rendesen, amíg nem tud különbséget tenni nappalok és éjszakák között. Ilyenkor ezt már csak napközben ajánlom.)

A másik nyerő módszer még az altatásra, hogy kiviszed babakocsiban a levegőre, vagy esetleg tologatod a folyosón. Főleg kisebb babáknál  működik remekül ez a kis taktikázás.

 

De bármi is van, bármi is lesz: a boldog, elégedetten gőgicsélő kisbabád mindennél fontosabb! Had ússzon hát kicsit a kecó. Most a legcukibbak és most van a legnagyobb szükségük is rád. Ez az egész meg úgyis csak átmeneti állapot.

 

Ha tetszett a poszt, kövesd a Facebook oldalunkat!

(Itt alul és jobb felül is like-olhatsz minket.)

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre ITT!

Szólj hozzá!

5+1 tipp: hogyan spóroljunk a gyerekruhákon?

2017. március 22. 09:40 - Daddy Chameleon

Különösen a csecsemők, de a nagyobb gyerekek növekedése is, legyen szó a magasságról, testtömegről vagy akár a fej körfogatáról, nagyon sok mindentől függ. Többek között a születési méretektől, genetikai tényezőktől, az anya állapotától és táplálkozási szokásaitól mind a terhesség előtt- és alatt, függ attól, hogy anyatejet kap-e vagy tápszert, és akár környezeti hatásoktól is.

Meglehet, van egy sztenderd, aminek mentén meg szokták mondani, hogy például egy babának valahány hónapos korában mekkorának kell(ene) lennie, mégis, az csak erős becslés. Az ettől való jelentős eltérés is teljesen normális lehet.

Egy azonban biztos: a gyerekek nőnek, mint a bolondgomba! Csak gondolj bele: fél éves korukra megkétszerezik a születési testsúlyukat! Egy éves korukra megháromszorozzák. Később pedig elkezdenek nyúlni, mintha húznák őket. Így hát nem csoda, ha néha úgy érezzük, hogy havonta új ruhatárat kell beszerezni a csimotának. Ki tudja mindezt lekövetni anyagilag a ruhák vonatkozásában? Akárki! Megmutatom, hogyan.

 

  1. Leárazások

Jó, ezt kitalálni nem űrtudomány. Ha valamire kedvezményt adnak, akkor az olcsóbb. Ez leginkább azoknak lehet szempont, akik szeretnének mindenképp új ruhákat a gyerekeiknek. Ez teljesen rendben is van – de miért ne vegyük meg az adott darabokat, akár az egy-két számmal nagyobbakat is, jó előre is, ha most leárazás van?

Tegyünk egy rövid kitérőt a számok világába, és számoljunk! A gyerek ugye egy méretet akár két-három hónap alatt is nőhet. De legyen négy hónap. Induljunk ki egy csupán 50%-os leárazásból, és tételezzük fel, hogy amikor a gyerek eléri az adott, nagyobb méretet, akkor úgyis megvennéd neki azt a cuccot. Mit jelent ez a számok nyelvén? Azt, hogy azzal, hogy előre és olcsóbban megvetted az adott ruhadarabot, négy hónap alatt 50%-ot spóroltál. Ez egy év, azaz tizenkét hónap (3 x 4 hónap) alatt, az adott ruhadarab tekintetében 150% (3 x 50%). Mondj egy „befektetési formát”, amivel egy éves távlatban 150%-ot tudsz nyerni!? Ez persze nem azt jelenti, hogy minden akció ennyire jó, és azt sem akarom sugallni, hogy a ruhavásárlás befektetés! Ellenben az okos vásárlás! Na, erre mindenkit szívesen bátorítok!

Egy utolsó gondolat ide: érdemes feliratkozni egy-egy kedveltebb üzlet vagy márka hírlevelére is, hogy mielőbb értesüljünk az akciókról!

 

  1. Vegyél nagyobb méretet

Persze ne sokkal! (Vagy ha mégis, mert most olcsóbb, akkor nem kell azonnal ráadni a gyerekekre.) A lényeg, hogy ha kicsit nagyobb a ruha, amit veszel, akkor az arányaiban hosszabb ideig jó lesz rájuk. Még egyszer mondom: ne legyen sokkal nagyobb, különösen, ha nadrágról vagy ingről van szó. A nadrág lecsúszik, vagy felbukhat a szárában, ha túl nagy. Az inget meg állandóan fel fogja gyűrni. És persze, én is hülyén néznék ki egy, a szükségesnél sokkal nagyobb ruhában. Viszont vannak darabok, mondjuk, amiket amúgy ritkábban veszünk fel (téli kabát, pizsama), melyeknél ez nem gond. A kabátnak alá lehet öltözni, a pizsama meg amúgy is kényelmesebb, ha nem passzentos.

Tipp kisbabákhoz

 Az első 3-4 hónapban kifejezetten nem nagy gond, ha a babán nagyobb méretű ruhák vannak. Életük elején amúgy is kevesebbet mozognak a csecsemők, így a nagyobb méret nem igazán zavarja őket. Mi több! Az öltözködés is sokkal gördülékenyebb, ha könnyen rá tudod adni a csecsemőre, és nem kell őt bele-origamizni a holmijaiba.

Ha pedig kisbabás házhoz vinnénk ajándékba kisruhát (további ajándék ötletek ITT), a szükségesnél mindenképp nagyobbat vigyünk! Akár sok számmal is nagyobbat. Nem csak azért, mert ciki lenne, ha úgy adnánk ruhát, hogy a baba fel sem tudja majd venni. Hanem, mert a kisebb méretekből általában a szülők amúgy is fel szoktak készülni, így a nagyobb darabok később sokkal hasznosabbak lehetnek, és segíthetsz ezzel is spórolni a családnak.

 

  1. Semleges színek

Sok szülő elkötelezetten csakis fiús vagy lányos színeket vásárol a gyerekeinek. Nyilván: a kisfiúknak mondjuk kéket, a kislányoknak meg rózsaszínt. Ezzel sincs amúgy baj: tök cukik! De vajon mennyivel könnyebb lenne, és akár középtávon is, mennyivel olcsóbb, ha egy darabot a fiunk és a lányunk is használhatna majd? Mondjuk a fehér, a sárga vagy a barna valamilyen árnyalatát választva? Különösen érdemes ezt megfogadni, ha van helyünk eltárolni a ruhákat későbbre, majdan születendő gyermekeink részére.  Legyen az kabát, pizsama, fürdőköpeny vagy egy jó kis sapi: több tízezer forintot is spórolhatunk.

 

  1. Vigyázz a ruhácskákra

Oké, ez is nyilvánvaló, de meg kell említenem. Ha megveszel egy autót: azt karban kell tartanod. Ha laksz valahol, azt is takarítod rendszeresen. Ha megnő a hajad: levágatod. Ha ruhát veszel, azt miért ne kezelnéd megfelelően? A ruhák megóvására két lehetőség van.

Az egyik, hogy mindig olyan ruhát adj a gyermekre, amit épp csináltok. Ha a homokozóba mentek, akkor valami „játszósat”. Ha kirándulni, akkor egy ellenállóbb, vastag anyagból készült darabot válassz. Lóg az eső lába? Adj rá csizmát, vagy valami ellenállóbb bőrcipőt. Ha pedig ünnepi alkalom van, akkor a legszebb darabokat arra őrizd meg, és ne arra, hogy menőzz a szomszéd előtt. (Az „egyszer van a héten szerda, meg kell ünnepelni” nem indok, amióta kiköltöztél a koliból!)

A másik, hogy minden ruhának, anyagától vagy kialakításától függően megvan, hogy hogyan kell mosni, szárítani, kezelni. Íme néhány példa:

- A bőrt ápold bőrápolóval.

- Amire lehet, fúj impregnáló spray-t. Ezzel megóvhatod az átnedvesedéstől és a kosz sem tapad bele a szövetbe.

- Lógatva száríts, ne szárítógépben!

- Az alacsonyabb hőfok mosott ruhák nem mennek össze, és kevésbé fakulnak meg.

- Mielőbb észreveszed a foltot és mielőbb elkezded kiszedni, annál könnyebb.

 

  1. Add el a kinőtt ruhákat

Ha nem akarod vagy tudod megtartani a kinőtt darabokat, el is adhatod őket. Erre ma már számos, jól bevált online felületen is lehetőséged van. De akár szervezhetsz garázsvásárt is. A jó állapotú, szép darabokat gyorsan el fogják kapkodni, így a ruhákra költött pénz egy részét visszanyerheted. Külön felületek vannak a kifejezetten designer darabokra. Ha megteheted, ott is ki tudsz fogni jó ajánlatokat!

 

+1. Használt ruhák

A végére hagytam, holott a legnyilvánvalóbb módszer a spórolásra. . A használt ruhás (second hand) üzletekben való vásárlás biztonságos, hiszen az árut kötelező fertőtleníteni, mielőtt az üzletekbe kerül. A választék pedig, főleg bála bontáskor, bőséges. Nem ritkák a márkás darabok sem, sőt, számos alkalommal az eredetiséget igazoló cetli/cédula is benne van a ruhákban.

Egyébként, különösen a kisbabák ruhatárát lehet fillérekből feltölteni ekképp. Hogy miért? Mert a bébiknek lényegében esélyük sincs elhordani a cuccaikat. Hamarabb kinövik őket, mellesleg az egyelőre mozgásszegény életmódjuk miatt sem „hordják agyon” a ruhákat. Ebből adódóan, persze, a nagyobbaknak már egyre nehezebb lesz olcsón, minőségi darabokat találni. Jah, és a szülők is, amint egyre jobban rákapnak a szinte fillérekért történő ruhavásárlásra, annál jobban ki is szemezgetik a választékot.

És, hogy mit jelentenek a fillérek? Baby Chameleon dédmamája egy vidéki turiban nem ritkán 50-60 forintért vásárol ruhákat a kislánynak. Ötven. Forint. 2017. Magyarország. Nem vicc. Például ilyeneket:

baby_chameleon_hogyan_sporoljunk_a_gyerekruhan1_k.jpg

 

baby_chameleon_hogyan_sporoljunk_a_gyerekruhan2_k.jpg

 

Úgy hiszem, senkinek sem kellene miattuk szégyenkezni! Főleg nem, ha ötven forintba kerül :)

 

 

Ha tetszett a poszt, kövesd a Facebook oldalunkat!

(Jobb felül találod a Facebook oldaldobozt.)

 

Forrás: babychameleon.hu

Szólj hozzá!

A női princípiumról - 1. rész

2017. március 01. 09:05 - Daddy Chameleon

Avagy egy férfi és apa gondolatai lánya születéstörténetének margójára.

Avagy a Baby Chameleon születését megelőző nap története.

1. rész.

 

Napjainkban a női princípium, nem is inkább definíció szerint, mintsem szólam szintjén, vagy csak puszta kifejezésként, bizonyos körök miatt és bizonyos körökben már-már szitokszóvá, de legalábbis élcelődés eszközévé degradálódott. Nem különben ártott neki véleményem szerint maga az erősödő -, és talán sokszor felesleges feminizmus is. Rossz ez, több okból is. Például, az érdemtelenül diszkriminált női nem pajzsára ez a tendencia így még egy rést üt. De, hogy ne menjünk messzire, vegyük csak a már sokszor kutatott és bizonyított tételt, miszerint a nemi szerepek felcserélődése vagy azok határainak elmosódása milyen komoly identitászavarokat okozhat nagy tömegeknek –férfiaknak és nőknek egyaránt. Ennél a pontnál azonban megállok és gyorsan meg is kell jegyezzek két dolgot. Az egyik, hogy ennek az írásnak határozottan nem feladata és nem is célja a témát mélységeiben tárgyalni. Nem akarok meggyőzni, érvelni, megtéríteni. Nem érdekel, és nem befolyásol senki nemi identitása. És nem, nem mondom azt, hogy a női princípium egyenlő azzal, hogy a nőnek csak szülnie kell. Sőt! Épp ellenkezőleg. Teljesen másról fog szólni.

Ami miatt mégis felhoztam a témát, az egyben a második fontos megjegyzés is. Férjjé és apává válásom hónapjaiban és perceiben, minden előzetes várakozásomat felülmúlta-, és erősen és határozottan hangoztatott elvemet megváltoztatta az élet és a tapasztalások. Ma már tudom, hogy a házasság, ha szívből köttetik, sokkal több, mint egy „papír”, több, mint egy érzelmi és anyagi megfontolások mentén kötött érdekszövetség. Ma már tökéletesen és pontosan érzem is, nem csak értem, hogy mit jelentett, hogy „Apám hitte a gyűrű aranyát.” Megtapasztaltam-, sőt, igazából még csak most kezdem egyáltalán kapizsgálni, hogy mit jelent és milyen érzés a saját gyermeked szeretni. Hogy milyen szerelmesnek lenni a csak néhány hetes lányomba. Hogy tényleg egy egész univerzum van a hatalmas sötétkék szemeiben! És, hogy hátborzongatóan lúdbőrös, félelmetesen felelősségteljes és ősien titokzatos az a várakozással teli figyelem, ami ennek a csöppségnek a szemében van, amikor néz, és azt várja, hogy

tanítsam meg az életre.

Így hát, lányos apaként, férjként és egy anya fiaként, a legkevesebb, amit tehetek, hogy elmesélem egy folyamat utolsó napját, egyben egy új, csak most kezdődő folyamat első napját. Azt a napom, amely –visszatérve a címhez és a fentiekhez-, megérttette velem a női princípium egyik nagyon fontos, talán a legfontosabb összetevőjét. Ez pedig az anyaság, annak nagysága és fontossága, valamint a világrahozatal túl- és megélése. És, hogy miért ezt tartom a legfontosabbnak? Egyszerű: lehetek feminin férfi, felvehetek női ruhát, festhetem magam, ha épp azt diktálják a vágyaim. De férfiként soha nem szülhetek, és nem szoptathatom meg a gyermekem. Fogadhatok örökbe. Adhatok neki tápszert. Sőt, ha nagyon akarom, különböző izomstimulációs elektromos technológiákkal akár a menstruációs görcsökhöz vagy a vajúdás során jelentkező görcsökhöz hasonló fájdalmaknak is alávethetem magamat. De szülni, konkrétan világra hozni egy kisbabát, nem fogok tudni soha. Ez az élmény pedig megindított bennem valamit: vissza kell állítani a női lét fényét és érdemeit, és minden férfinak be kell látnia, hogy a teljes körűen értelmezett női princípium, mint olyan, mindig is kicsit több és erősebb lesz, mint a férfilét fundamentumai.

Köszönöm a feleségemnek, hogy részese lehettem ennek!

 

AZ a reggel

Ugyanolyan várakozással teli szombat reggelnek indult, mint az elmúlt két-három szombat közül bármelyik. Amikor már mindent megcsináltunk, amit kellett, lehetett vagy értelme volt. És amikor, bár bármelyik pillanatban megtörténhet vagy elindulhat a nagy esemény, mégis úgy gondolod, hogy még van egy heted. De mint tudjuk, az élet nagy regényíró. Így aztán persze az egész nem úgy alakult.

Valahogy tökéletesen biztosak voltunk benne, hogy az előzetesen belőtt dátum előtt nem fog megszületni a kislányunk. A számolásos módszer alapján október vége lett volna a reális, az ultrahangon mért hosszok és tömegek alapján pedig október közepe.

Ezt megelőzően a feleségem hét – hét és fél hónapos koráig aktívan dolgozott is, majd nyolc hónaposan még könnyedén végigcsinált egy egész napos dínomdánomot, az esküvőnket (női hősiesség!). Majd –igaz, most már csak kilencven százalékon égve -, végigcsinál(tat)ta velem a fészekrakó ösztön által megszabott „to do list” –et. Becsületére váljék: jött velem végig, mondta, hogy mi hogyan legyen, a babával kapcsolatos döntéseket pedig szinte teljesen a kezébe vette. Nekem, jószerivel csak a kivitelezésben kellett jeleskednem. Összességében mondva tehát, teljesen igaznak bizonyul az az elmélet, hogy minél fiatalabban szül valaki, annál könnyebben vészeli át a megváltozott állapotot. Illetve annál rugalmasabban kezeli a teste és az elméje mindazt, ami nem az anyasággal, az anyává válással kapcsolatos kihívás, feladat, munka vagy bármilyen más tevékenység.

Aztán az utolsó három hétben már velünk vele is az lett, ami sokaknál már sokkal korábban bekövetkezik: lelassult, hamar elfáradt, sokat aludt és a szokásosnál is többet evett. Itt azért hadd jegyezzem meg, hogy a száznyolcan egynéhány centijéhez a terhessége előtt körülbelül ötvenhárom kiló tartozott csak, és a szülőszobára is csak hatvaneggyel ment. Ennek ellenére nem volt ritka, hogy többet evett, mint én. Pedig én aztán … Szóval egy ideje, egy pár hete már éreztük, hogy már tényleg az utolsó körben vagyunk, sőt, most már nem csak papíron, de talán a valóságban is befordultunk a finisbe.

Így indult tehát ez a nevezetes szombat. Minimális, szinte csak tudat alatt létező feszültséggel, de jótékony várakozással. Sőt, mivel a feleségem pár napja még azzal viccelt, hogy vajon adnak-e majd elég és normális kaját a kórházban, mi lenne, ha jó előre betankolna hazaival: el is kezdett patisszont rántani és borsófőzeléket csinálni (női hősiesség!).

Aztán egyszer csak bejött a konyhából:

- Kicsi, fáj a hasam.

- Jó. De hogy fáj?

- Hát körülbelül úgy, ahogy az utóbbi napokban is: megkeményedik a méhem, befeszül a hasam, aztán elenged a görcs. De úgy azért erősebben, mint szokott.

- Hát… Figyi! –kezdtem elmélyült bölcsességgel, egyelőre jól leplezetten remegő hanggal. - Hasonló már van egy ideje. De az is igaz, hogy most már bármikor lehet bármi. Szóval vagy dőlj le egy kicsit, vagy csak folytasd, amit eddig csináltál, és figyeld magad. Ha rosszabbul vagy: szólj.

Ebben is maradtunk. Lassan kisült a rántott patisszon. Megfőtt a borsófőzelék. Ekkor mutatta meg a feleségem, hogy a telefonján a stopperóra köridő mérő funkciója mire (is?) jó: ezen mérte, hogy az egyre erősödő fájások mennyi ideig tartanak, és, hogy milyen időközönként ismétlődnek. Grafikon sem kellett ahhoz, hogy tisztán lássuk: ezek bizony, meglehet egyelőre a kifejezett periodicitás nélkülöző, de valamilyen módon mégiscsak rendszeres fájások.

baby_chameleon_a_noi_principiumrol_elso_resz_baba_mama_baby_chameleon_logo.png

Ilyen lenne a jósló fájás?

Úgy képzeltük el, hogy erősebb lesz. Illetve az egészet úgy képzeltük, hogy olyan lesz, mint a filmekben: elfolyik a magzatvíz, és gyorsan, szirénázó űrrepülővel, minden piroson áthajtva, elnököknek kijáró rendőri kíséret mellett fogunk megérkezni a már jó előre a fogadásunkra felkészített „kilenc-Michelin-csillagosnak” is beillő „kórház-butikhotel-be”. (Igen, volt képzavar rendesen.)

E helyett pedig, a fentieknek megfelelően voltak fájások. Magzatvíz a helyén. A párom szíve is a helyén. Ez alatt azt kell érteni, hogy a terhes oktatáskor a kórházi szülésznők azt mondták, hogy amíg nincsenek ötperces fájások, addig ne jöjjenek be a vajúdó kismamák, mert nincs értelme. Ezt szigorúan tartani is szerette volna. Így hát kicsit ledőltünk, elkezdtünk filmet nézni. (Elég jó kis film volt: egy-két momentumot azóta is szívesen emlegetünk belőle.) Na de visszatérve a fájásokra: kicsi asszonykám a vége felé már eléggé csendben volt. Mivel közben is mérte a köridőt (női hősiesség!), megmutatta, hogy kicsit még gyakoribbak lettek a fájások. De még mindig nem ötpercesek. Mi legyen?
Azt vetette fel, hogy menjünk el sétálni egy kicsit, mivel a séta, a mozgás –amennyiben ez tényleg vajúdás-, felgyorsítja a folyamatot. Mondtam, hogy oké, de mi lenne, ha inkább a szintén a folyamat esetleges felgyorsítására használt meleg vizes fürdést választanánk? Így két legyet is üthetnénk egy csapásra. Tekintve, hogy ha ez tényleg vajúdás, ha ebből tényleg szülés lesz, akkor ki tudja, a kórházban hogyan és mikor lesz lehetősége hajat is mosni (női hősiesség!)? Így is lett.

Csakhogy a praktikáknak van egy olyan érdekes tulajdonsága, hogy némelyik működik is. Így hát a meleg víz hatására a kádban tényleg gyakoribbá, erősebbé és hosszabbá váltak a fájdalmak. Mindezt a továbbra is folyamatosan használatban lévő köridő mérés is jól dokumentálta. Így hát, mire a kismama kiszállt a kádból, majdnem biztossá vált, hogy ez az, aminek látszik. De még mindig nem voltak meg az öt perces fájások! Így telt el még egy óra.

Ilyenkor a megfontolt férfiember, a „már-már apa” nem igazán tud mit csinálni, azon kívül, hogy magára erőltetett nyugalmat sugároz:

- Édesem, én még megírom ezt az e-mailt (szabadon behelyettesíthető: még lejátszom ezt a pályát, befejezem ezt a filmet, elolvasom ezt a fejezetet, stb.) De ha bármi van, ha úgy érzed, hogy menni kell: szólj! Azonnal hívjuk a taxit.

Aztán, nagyjából egy óra múlva –közben szemmel láthatóan is erősödtek a fájások, amiről, ha fél szemmel nem figyelem a feleségem, nem is tudtam volna (női hősiesség!), olyan méltósággal viselte – halk, de határozott hangon csak ennyi mondott:

- Kicsi, most már öt percesek!

Átfutott rajtam hideg s meleg, és mint akit rugó lőtt ki a székből, ugrottam bele a farmeromba. (Ennyit a higgadtságról.) Egyik kezemmel az övemmel babráltam, a másikkal a taxit tárcsáztam. Körülbelül 10-15 percet mondtak. Soknak tűnt elsőre, ezért egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy hívok másik társaságot is. De ugyanilyen gyorsan elemezve is a helyzetet, rájöttem: nekünk is kell nagyjából ennyi idő, mire minden együtt lesz. Szóval megköszöntem, mi pedig rohamléptekkel elkezdtünk készülődni.

Bár a poggyász már egy ideje kész volt, mégis, hirtelen annyi minden merült fel, ami még „kellhet”, hogy végül azzal is jelentős idő ment el, hogy rábeszéljük magunkat, hogy mégsem kell más. És persze a hajmosás utáni hajszárítást is még be kellett fejezni. Közben megcsördült a telefonom: itt a taxi. Tizenegy perc telt el mindössze. Szombat este elfogadható szintidő.

A taxis nem volt egy kapkodó idegfűrész. Oké, tudom, hogy ha gyorsít-lassít majd megint gyorsít-lassít, azzal jobban nem haladunk. Sőt, még hányingerünk is lesz. Viszont amikor az előttünk szó szerint harminckettővel tötymörgő, a zöldnél gyökkettővel kilövő hétvégi vezető már másodjára kezdett szalszázni az idegeimen, no akkor kitört belőlem egy hosszú összetett mondat, mindenféle cifra káromkodással vegyítve. Szerencsére az ilyen átkozódásoknak azonban nemigen van foganatja. A taxis pedig sztoikus nyugalommal csak ennyit kérdezett:

- Első baba?

- Azbazdmeg! –gondoltam. – Igen. Ennyire látszik? – kérdeztem.

Utólag átgondolva relatíve gyorsan megérkeztünk, még ha a valóság messze el is maradt a fentiekben említett szirénázó űrrepülő érzettől. A kórházba érkezve már pontosan tudtuk, hogy hova kell mennünk, köszönhetően a már sokszor megjárt útvonalnak. És annak is, hogy amikor közvetlenül a taxi rendelését követően felhívtam a szülőszobát, hogy „helyzet van”, még egyszer elmondták. Csak, hogy biztosan el ne rontsuk.

Érkezésünket követően jött a ctg vizsgálat, ellenőrizendő a baba szívhangját és az ezzel párhuzamosan futó méhösszehúzódásokat. Tekintve, hogy egy másik hölgy is épp rá volt kötve a készülékre (nota bene: este hét óra körül járunk), ki kellett menni a folyosóra. Hosszú háromnegyed óra következett. Annyira, hogy már egy-egy nyíló ajtón való bekukucskálástól is információkat reméltem. De semmi. Hangos nevetésen kívül semmi. Mármint a feleségem nevetett. - Na! – mondom. - Remek! Mehetünk haza. Utalva arra, hogy a nem régen még fájásoktól szenvedő „életempárjának” nevetése nem igazán hangzott úgy, mint aki mindjárt szülni készülne.

Majd nyílt az ajtó, és kijött, az alábbiakkal: rendszertelenek a fájások. A tágulás alig egy ujjnyi. A baba meg teljesen nyugodt. Egyértelműen vajúdik, de ezek még nem igazán jósló fájások. Sokkal inkább –most figyelj:

kínzó fájások (női hősiesség!).

 

Folytatása következik!

 A második részt ITT olvashatod el.

 

Forrás: babychameleon.hu

3 komment

Amikor együtt élsz egy csecsemővel

2017. február 14. 09:47 - Daddy Chameleon

Baby Chameleon már 4 hónapja boldogít minket –a szó legigazibb és legőszintébb értelmében. Ugyanakkor, mint mindenki másnak is, aki szülővé vált, a mi életünk is megváltozott. Sok-sok dologban. Meggyőződésem, hogy csupán a pozitívumokat kiemelni, alsó hangon is részrehajlás, és a valóság erőteljes elferdítése. Mondhatni nettó kamu. Így ezúttal próbálom egy kicsit a nehézségeket kidomborítani – persze kizárólag a szeretet szemüvegén át.

 

Az én időmben – meglehetősen vicces 33 évesen így kezdeni egy mondatot-, mármint, még a középiskolában, még nem volt internet. Pontosabban, közel sem volt ennyire elterjedt és közel sem volt ennyire alapértelmezett, mondhatni alapvető emberi jog, mint napjainkban. Így csak az egyetemen váltak számunkra elérhetővé az interneten bizonyos sorozatok és filmek. Ott azonban sikerült eléggé rájuk is cuppanni. Ezen kikapcsolódásnak ma is szívesen hódolunk hódolnánk, csak kicsit furcsa egy filmet nyolc részletben megnézni. A babáknak valami különleges érzékük van a drámai csúcspont környékén való megéhezésre, meg a bekakilásra?

Végül is, ugyanez a sztori, csak pepitában: kifejezetten ünnepi alkalommá nemesült, ha úgy tudunk enni, hogy nem kell előtte újra melegíteni az ételt. Már, ha nincs úgy, hogy erőt vesz rajtunk a lustaság, vagy a fáradtság. Mivel azonban általában úgy van, rá kellett jönnünk, hogy a megdermedt húsleves, vagy a hideg tea sem rossz. Főleg, ha valaki szereti… (Pro tipp: nyelés előtt tartsd a szádban, amíg bírod. Így nem csak az emésztés tud előbb elkezdődni, de fel is melegszik valamelyest a falat.)

amikor_egyutt_elsz_egy_csecsemovel_baby_chameleon_stocksnap_qjd07h2oju_baby_chameleon_webshop.jpg

Minden tanácsadó könyv azzal van teli, hogy ne altassuk magunk között a csecsemőt. Teljesen egyet is értünk az alapelvvel. Az egyetlen bibi mindössze az, hogy mi kifejezetten ragaszkodunk hozzá, hogy a kis illatos szeretetgombolyagunk közöttünk lehessen. Egyrészt, szokja csak meg az érintést, az ölelést, a szeretetet, a szeretgetést. Másrészt, imádunk babaillatban aludni. Lehet, hogy ezért később vezekelnünk kell. De ha már így is-úgy is sír valamikor – most, a folyamat elején, vagy a majdani saját ágyba szoktatáskor-, akkor miért ne halogathatnánk? Szóval, amíg lehet, vagy amíg meg nem unjuk, együtt alszunk. Kivéve az esetek el nem hanyagolható 90%-át. Amikor is vagy ő alszik - általában napközben-, vagy mi aludnánk - értelem szerűen éjjel. Nem könnyű hát, a legjobb szándék mellett sem, szó szerint együtt aludni a gyermekkel.

Ha már alvás – legyen felszínes. Ébredtél már fel az éjszaka közepén, legmélyebb álmodból szokatlan, beazonosíthatatlan, néha sikolyhoz-, néha hörgéshez hasonló hangokra? És élted már át mindezt úgy, hogy mire az ijedtségtől lúdbőrösen észhez tértél, gyermeked, mint az említett zajoknak egyetlen ésszerű forrása aludt, mint a tej? Mégsem ő volt? Álmodtam? Vagy a lakás előző tulaja még mindig visszajár?

Tej. Szoptatás. Bukás. Van fogalmad arról, mennyire frusztráló, hogy van, hogy egy estét sem bír ki teljesen tisztán az ágyneműd? Felhúzod az újat, próbálsz elhelyezkedni és élvezni a friss, puha, illatos vánkosod érintését, mire valahonnan feltör egy „bájos broáf” - és már törölgetheted is a még meg sem emésztett tejet, tápszert vagy épp bármit, amivel táplálod a gyermeket. Hidd el! Teljesen mindegy, hogy hova teszed a textil pelenkát. Vanitatum vanitas! Továbbá, az egyik legdisszonánsabb, mégis felettébb bájos és szerethető dolog a világon, amikor a csupa kellem és báj kisbabád édesen rád néz. Te pedig már majdnem elolvadsz a tekintetétől, amikor egyszer csak valami feneketlen mélységből feltörő, bariton hangon dörgő fuvallatként némi gyomorgázt enged el feléd kecsesen. (Ettől állandóan röhögnöm kell.)

Ám a legnagyszerűbb összhang és kiegyensúlyozottság feszített víztükrébe is hullhat néha egy-egy kavics, amikor is el tud törni a mécses. Ilyenkor aztán lehet elővenni az összes szülői tudományt! A legritkább esetben segít, ha századszor is elkezded az Erdő szélén házikó –t. A pelenka üres vajon? Az. Éhes lehet? Most evett. Büfizett? Háromszor is. Fájhat valamije? Mitől?! Nem meleg a homloka? Langyos. Gyorsan mérjünk lázat! Mennyi? Harminchat-öt. Öltöztesd fel, ki ne hűljön! És ez így meg egész addig, amíg véletlenül ki nem találod, hogy most igazából egy kis szeretetre vágyott. Így hát felemeled és megöleled kisbabád. A hatalmas krokodil könnyek elapadnak lassan. És bár a hüppögés - melyet a megnyugvás ezen fázisában még gyakran kísér az úgynevezett „rabszolgatartó tekintet” - még folytatódik egy kicsit, lassan megint minden a helyére kerül. És mire te elkezdesz kiakadni, hogy – Basszus, már megint mi volt ez?, a kis drága szöszmöszhajú gyermek előveszi a legbájosabb, legimádnivalóbb,

fogatlan kis öregasszony mosolyát,

rád villantja ragyogó szemeit … és megint te vagy a legboldogabb, legbüszkébb szülő, akit a hátán hordott a Föld.

 

Szeretünk kicsi Baby Chameleon!

 

Forrás: babychameleon.hu

2 komment
Címkék: szülő anya apa baba

Miért éppen Chameleon? – avagy, ha meg akarod mosolyogtatni Istent, mesélj neki a terveidről!

2017. január 31. 10:02 - Mommy Chameleon

Sokan kíváncsiak a Baby Chameleon név létrejöttének történetére. Én pedig szívesen mesélem el újra meg újra, hiszen életem legfontosabb eseménye, kislányom születésének misztikuma ihlette. Tényleg érdekel? Hosszú lesz! Még mindig szeretnéd hallani? Akkor hát fűtést felvesz, babát letesz, rágcsa bekészít, kakaót melegít és lábat feltesz! Íme az én történetem.

 

Néhány évvel ezelőtt egy beszélgetés során az egyik barátnőm dobta fel a témát, hogy a fogamzásgátló nem véd száz százalékig a terhességtől. Ez annyira megmaradt bennem, mondhatni felheccelt, hogy miután ténylegesen el kezdtem szedni a gyógyszert, minden hónapban vettem egy terhességi tesztet, amit természetesen rendszeresen el is végeztem. Mindenki kinevetett, hogy minek költök ilyen fölösleges dolgokra, de engem valamiért csak nem hagyott nyugodni a dolog.

A párom, ha kezdetben furcsán is tekintett erre a szokásomra, de szó nélkül hagyta, sőt néha még élvezte is az egy perces várakozási időt. Olyannyira, hogy idő után el kezdtünk beszélni arról, hogy ha majd, egyszer, valamikor, a távoli jövőben meg tudom, hogy babát várok, akkor hogyan és miképp mondjam el neki a jó hírt. Tulajdonképpen nem volt elvárása, de azt megbeszéltük, hogy legyen valamilyen cuki meglepetés. Persze, mint a legtöbb tudatos és modern párnak, nekünk is pontos terveink voltak a következő 5-10-akárhány évre. A következő három évben a baba például még biztosan nem szerepelt. 22 éves lévén pedig büszkén meséltem mindenkinek, ha arra került a sor, hogy milyen előre látó, komoly és összeszedett vagyok. Így tehát ezt a témát jól el is felejtettük. De hát az élet nagy regényíró, ugyebár.

Az utolsó, tervezésekről és életcélokról szóló beszélgetés (2016 februárt írunk) is egy "felnőttes" helyen zajlott le, egy pub-ban. Nem mellesleg épp másnap volt esedékes a soron következő havi babycheck-rutinom. El is kezdtem nagy magabiztosan, de valamiért, a szokásos megnyugtató látványtól eltérően pár másodpercen belül

két csík jelent meg.

 

miert_eppen_chameleon_baby_chameleon_baby_kameleon_webshop_baba_mama_webaruhaz_baba_termekek.jpg

 

- Biztos rossz az eredmény - gondoltam-, még szerencse, hogy ezúttal is kettőt tesztet vettem. Csigalassan vánszorgó újabb másodpercek következtek.

És nyilván: a másik teszten is dupla csík lett. Csak egy szó cikázott, zakatolt és tombolt a fejemben: NEM, NEM, NEM, NEM, NEM …

Legszívesebben berohantam volna a páromhoz, hogy: - Most mi tévők leszünk?, de ugye ott volt az az ígéret, hogy cuki módon jelentem majd be neki a babavárást. Nem tehettem mást, felöltöztem és elmentem bevásárolni. :D
Így egyrészt bebiztosítottam magunkat, hogy ne haljunk éhen, de ami fontosabb: szereztem egy óra gondolkodási időt. Egész úton azon törtem a fejem, hogy hogyan közöljem a kedvesemmel, hogy lett egy „30 éves projekt”-ünk.

(Az már csak a sors egy újabb fintora, hogy hazafelé épp azzal az emberrel futottam össze, akinek épp az előző este magyaráztam, hogy a gyerek még várat magára minimum három évet.)

Haza érve kihívtam a párom a konyhába – igen, nálunk is ott zajlanak a legfontosabb események-, és csak ennyit tudtam kinyögni: - Kicsi, van egy „kis problémánk”! (Ezt sikerült megszülnöm egy óra alatt. Ennyi maradt a cukin romantikus énemből.)

Az utána elhangzó beszélgetés azonban nem épp úgy zajlott le, ahogy azt gondoltam. Párom tekintete meghalván a jó hírt, ellágyult és a szája fülig ért. Erre én olyan mérges lettem, hogy rögtön lehervadt a mosoly az arcáról és ő is megrémült. És ezek az érzelmi- és hangulatingadozások rángattak minket jó darabig.

Az elkövetkező nagyjából másfél órányi beszélgetést nehezen tudnám átadni. Legyen elég annyi, hogy a „Miből fogjuk eltartani? Még csak 22 vagyok! Még egyetemre járok! Még jogsim sincs! Még csak 2 éve vagyunk együtt!” témakörök voltak terítéken. De, ami a legfontosabb, habár egy életre terveztük együttlétünket, ez a kapocs közöttünk végérvényesen és tényleg egy életre szól, egy életre összeköt minket!

Nem volt mit tenni, el kellett mennünk orvoshoz – és persze a biztonság kedvért még elfogyasztottunk pár tesztet. (A sarki drogéria értékesítője nekünk köszönhetően valószínűleg egy nap alatt túlteljesítette az éves eladási célprémiumot. Ezúton is gratulálunk a vélhetően ennek köszönhetően elnyert jutalom úthoz és a gyémánt-zafír-briliáns-platina igazgatói kitüntetéséhez – már ha van ilyen a terhességi teszt osztályon!)

A rákövetkező napon, a rendelőben aztán mindenre fény derült. Arra is, hogy valóban várandós voltam és arra is, hogy már hat hetes volt a "kis embriónk", amikor az orvossal meglestük őt. Sőt! Már a kis szívverését is hallottuk. Kedvesemmel zavarunkba csak viccelődni tudtunk és az orvostól vártuk, hogy oldja meg a „kis problémánkat”. Nagyon megijedtünk, hiszen mindenre felkészülve éreztük magunkat, aminek esélye volt, hogy megtörténhet. Mármint a minimálisnál kicsit több esélye. De ezt egyelőre azért nem gondoltuk.

Míg az orvos adminisztrált és az ilyenkor szokásos dolgokat mesélte, kicsit körülnézve a rendelőben, a falon egy nagy plakátot fedeztem fel, amely az embrió fejlődését mutatta be hétről hétre. Szemem rögtön felkereste a hat hetes állapotot. Fura módon,

 

úgy néz ki a hat hetes embrió a maga alá kanyarodó kis gerinc-kezdeményével és a nagy fejecskében azokkal a pici szemivel, mint egy kaméleon.

 

Legalábbis valahogy erre asszociáltunk. Ezek után - mindenki kezdeti megbotránkoztatására - Kaméleonnak neveztük el elsőszülöttünket.

 

Megijedtünk tehát úgy igazándiból. Az élet legszebb, ám egyben legnehezebb feladatával szembesültünk. Különösen nagy volt az ijedtség, mivel ez a feladat derült égből villámcsapás hirtelenségével és kiszámíthatatlanságával tört be az életünkbe. De az, hogy vele éljük tovább életünket, bármit is terveztünk eddig és bárhogy is döntünk a jövőre nézve, a kis szívverése meghallásakor végleg eldőlt.

Hazafelé megvettük a terhességi vitaminokat.

 

Innen ered hát a Kaméleon név. A Baby Chameleon elnevezést pedig, gondolom, ezek után már nem is kell magyarázni!

 .

.

.

Utóirat: a férjem azóta is úgy meséli a történetet, hogy ez az egész az ő örökítőanyagának köszönhető, mely heroikus küzdelmek árán a tablettát is legyőzte. Oh dear ... :)

 

Forrás: babychameleon.hu

Szólj hozzá!

Chameleon Beta - avagy a nulladik poszt

2017. január 13. 10:50 - Mommy Chameleon

Drága Olvasók!

 

Bogi vagyok, a blog.hu -s nevemen Mommy Chameleon. Lassan két hónapja rakosgatjuk össze nektek a leendő mesélni - és mondanivalóinkat. Névadónk, azaz kislányunk most három hónapos, így talán érthető, hogy miért is kell ennyi idő a felkészüléshez.

Több mindenről is szó lesz. Ám mielőtt erről írnék, szeretném megmutatni a logo-nkat. Mi olvadozunk tőle - bár tudjuk, hogy a saját gyermekével szemben mindig elfogult a szülő.

 

baby_chameleon_logo_222.png

 

Vissza a leendő témákhoz. Igyekszünk majd minél több, nagyobb témakört említeni és kibeszélni - mindezt a saját szemüvegünkön keresztül. Rögtön az elején például a babavárásról és a szülésről fogunk írni. Én is, és Daddy Chameleon is. (Ő a férjem.)

Szó lesz a kórházakról, a saját orvos fogadásáról, magánrendelésekről is.

Szó lesz a babák ellátásáról is. Már most szólunk: nagyon szívesen adunk majd tanácsot bárkinek, aki csak egy kicsit is elveszve, bizonytalanul érzi magát a kisbaba megérkezése kapcsán! Bár ez inkább csak tapasztalatcsere lesz, hiszen egy gyermekkel, fiatalon mit tudhatunk mi ... :)

Egyúttal szóba fogjuk hozni a babavállalás költségeit is. Tudjuk, hogy ez sokaknál sarkalatos pont, így mindenképp beszélni kell róla.

A legtöbb kismamát érinti a munka világába való újbóli beilleszkedés kérdése is - legalábbis az összes barátunknál komoly téma volt ez. El fogjuk mesélni, hogy én hogyan oldottam ezt meg. De más barátaink példáját is megosztjuk majd veletek.

Időnként lesz egy-egy meglepetés, vagy vendég poszt is. Ezekkel is igyekszünk színesíteni majd a témák palettáját. Illetve, az értelmes, eszmecsereszerű vitától sem riadunk meg. Így hát elképzelhető, hogy olyan posztot is fogunk publikálni nektek, amely nem feltétlen a mi gondolatainkat fogja tükrözni, de jó vitaindítónak érezzük.

A mostani posztot két idézettel zárom. Az első komolyabb. Ezzel szeretném kifejezni, hogy a világ legeslegcsodálatosabb dolga szülőnek lenni. Egy olyan "skizofrén" állapot, ami nélkül lehet, de nem igazán érdemes élni. Közhely lenne? Attól még igaz.

 

Gyereket akarni igen nagy elhatározás. Ilyenkor dönt úgy az ember, hogy élete végéig a testén kívül dobogjon a szíve.

Elizabeth Stone

 

A második is teljesen igaz, és van egy igen mély jelentése. Ugyanakkor érzékeltei azt is, hogy szeretnénk a gyereknevelést és a kislányunkkal töltött időt már az elején úgy kezelni és felfogni, hogy ez egy szép időszak. Lesznek pillanatok, amikor nehéz lesz. De összességében a nevetés, a mosolyok, a jó kedv és a boldogság kell, hogy meghatározzák a mindennapokat!

 

Gyerekekkel a napok hosszúak, de az évek rövidek.

John Leguizamo

 

Alig várjuk, hogy az első posztunkat olvashassátok! Abban fogjuk elmesélni a történetünket, azt, hogy Baby Chameleon hogyan választott minket családjául. (Nem, ANNYIRA részletesen nem fogunk belemenni.) :)

 

Sok szeretettel,

Mommy Chameleon

 

Forrás: babychameleon.hu

Szólj hozzá!
Címkék: Baby Chameleon